A börtönszínházaknak Nyugat-Európában óriási hagyományuk van. Olaszországban az előadásokból már több játékfilm is készült. Itthon is működik irodalmi és színjátszó szakkör minden hazai börtönben. Jelentőségük sokkal nagyobb, mint egy átlagos szabadidős programé, hiszen fejlesztik a fogvatartottak ön- és emberismeretét, érzelmi intelligenciáját, segítik visszailleszkedésüket a társadalomba.
Augusztus 12-én, pénteken rendezték meg a II. Országos Börtönszínházi Találkozót, amihez mindegyik magyarországi fogház, fegyház és börtön színjátszó társulata csatlakozott. A versenyre összesen 21 csapat nevezett, öt jutott be közülük a döntőbe.
A hazai kezdeményezésben az a nóvum, hogy az előadásokat kihozzák a börtön falai közül.
Az előadások színre vitelében nemcsak a büntetés-végrehajtás alkalmazottai, a reintegrációs tisztek és önkéntes drámapedagógusai segítettek, hanem elismert színművészek és rendezők is. A találkozónak otthont adó József Attila Színház színészei, rendezői is támogatták a társulatokat tanácsaikkal.
Az előadásokra az elítéltek családtagjai kaptak meghívást. A program utáni találkozóra sem szervezési sem biztonsági szempontok miatt nem volt lehetőség.
A társulatok márciusban kezdtek el készülni a versenyre. A próbákra szigorúan csak munka után kerülhetett sor. A csapatok hetente többször, a döntő előtt már minden nap 1,5-2 órában próbáltak. A szövegtanulás a zsúfolt zárkákban igazi kihívást jelentett.
A börtön egyik munkatársa szerint a színpadon “átlagos köztörvényes bűnözők” vannak, akik lopásért, rablásért, csalásért ülnek.
A Váci Fegyház és Börtön Petőfi A helység kalapácsa című művével nevezett. Az elítéltek idén több fellépésen, köztük jóvátételi és bűnmegelőzési előadásokon is részt vettek.
Saját bevallása szerint a színház a szívügye Tibornak, aki a narrátor szerepét játszotta. “A legjobb az egészben az, hogy másoknak adhatunk valamit, hacsak egy pillanatra is, adhatunk egy érzést, egy gondolatot – mondja. – Fantasztikus látni a nézők szemében az örömöt, csillogást. Mindez segít a komor hétköznapokban.” Az előadásra Tibor felesége biztosan eljön, az, hogy a hétéves “nagyfiú” is láthatja-e majd az édesapját, az utolsó pillanatig “gondolkodás tárgya”. A gyerek ugyanis nem tudja, hogy Tibor börtönbüntetés miatt nincs otthon a családdal.
“Először a főpróbán voltak a fiúk igazi színpadon, természetes, hogy sok minden elvonta a figyelmüket – mondja Klambauer Edit, drámapedagógus, aki végigkísérte a váciak felkészülését. – Mindent közösen döntöttünk el. Azt is, hogy ki csatlakozhat, azt is, hogy hogyan formáljuk a darabot a saját képünkre. A börtönben sem klasszikus tanárként, sem klasszikus rendezőként nem lehet viselkedni. Mások is a technikáim, mint egy rendezőnek. Egyenrangúság van, köztük ezzel lehet tiszteletet kivívni.”
A második előadás Kéri Ferenc Lopótök, avagy a Mari nem olyan című produkciója, az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet társulatának előadásában. Ők nyerték el három éve a legjobb forgatókönyvnek járó különdíjat. Keserédes, vicces történet, nagyon jól szórakozunk rajta.
“Az internetről választottuk ezt a darabot – mondja Zsolt, a társulat nem hivatalos vezetője. – Szeretjük a pajzán komédiákat, amúgy is elég keserű az élet. Kicsit csalafinta is. Reméljük, ahogy a darabban, úgy a valós életben is, a végére kiegyenesedik.” Zsolt szerint nemcsak a párkapcsolati asszociációk miatt hasznos a közös játék. “Jó együtt csinálni valamit, jó együtt dolgozni valaminek a sikerén. Abból is sokat profitálunk, hogy sokfélék vagyunk, akad köztünk például öreg is, fiatal is.”
A darab középpontjában a féltékenység áll, persze, hogy szóba kerül ez is. “Nehéz az érzésekkel hadakozni idebent – mondja komolyan Józsi, aki a büntetése utolsó szakaszában már kéthetente hazajárhat. – Muszáj felvenni a börtön ritmusát, de közben a kinti élettől sem szabad elszakadni. Ezek a programok sokat segítenek mindebben.” A férfi előadását holnap párja is, hatéves kisfia is látni fogja. A kérdésre, hogy nem okoz-e rossz érzést az, hogy nem találkozhatnak az előadás után, mosolyogva azt feleli, dehogy, egy tekintet is elég.
Szerepcsere, egy fedett nyomozó kalandjai a börtönben. A szombathelyi börtön előadása. A történet szereplőinek egy lopássorozatot kell felderíteniük. Kifejezetten vicces ez is, fülig ér a szánk az egész előadás alatt. Magát a történetet Gábor, az egyik fogvatartott írta, ő volt az egyik rendező és az egyik főszereplő is.
“Megtudtuk, hogy lesz ez a verseny, nem volt kérdés, hogy jelentkezzünk. Már ismertem a szakkör tagjait, tudtam, kinek mi állna jól – mondja Gábor. – Mindenki izgul a holnapi előadás miatt. Reméljük, jól sikerül majd a szereplés.”
A pálhalmai börtön elítéltjei Szép Ernő Május című darabjával neveztek a versenyre. Ebben a börtönben férfi és nő elítéltek is vannak, természetesen külön helyszínen. Ez adja a darab egyik különlegességét is, hiszen ez esetben nők és a férfiak együtt készülhettek, egy társulatot alkothattak.
A Városligetben az első világháború idején összetalálkozik egy szerelmespár és egy öngyilkosjelölt. A meghalni készülő férfi és a pár nő tagja között lassan különleges érzelmi kapocs bontakozik ki. Ahogy a színészeket nézzük, zavarba jövünk. Ideje végleg elvonatkoztatni attól, hogy valójában elítéltek állnak a színpadon. Igazi színpadi produkciót láthatunk, a főszereplők előadása egész egyszerűen felejthetetlen. A darab témája is beszippantja az embert, hát még az ő előadásuk, ami megrázóan őszinte és hiteles. Lélegzetvisszafojtva figyeli őket mindenki a nézőtéren, olyan, mintha száz éve ezt csinálnák, és mintha rájuk írták volna a szerepet.
A férfi főszereplő, Péter maga választotta a művet, ő a dramaturg is. – “Korábban láttam a darabot, tetszett a társadalmi üzenete. Rám illik a szerep – mondja. – Egyszer szó szerint nekem szegezték a börtönben a kérdést: akar öngyilkos lenni? Egyébként sokféleképpen lehet ezt a darabot értelmezni. Nemcsak úgy, mint egy segélykiáltást. Nekem ismerős az a helyzet is, amikor egy vadidegen és köztem különleges kapcsolat születik, ennek is megvan a maga mondanivalója.” A nő elítéltekkel való közös próbákról azt mondja, ő végig arra gondolt, hogy nem születhetnek érzelmek. “Tudom, hogy a főszereplő társam a próbán színész, utána egy elítélt, ahogy én is, így nem születhetnek köztünk érzelmek.”
A darabban szereplő lányok sugárzó arccal beszélnek a felkészülésről. “Ez a mű nekünk a kitörni akarásról szól, hisz a Májusban is van egy rács, még ha láthatatlan is” – mondja egyikük. “Nagyon jó volt, hogy megint nőnek éreztük magunkat, hogy felszabadultak lehettünk. Végre úgy éreztük, élünk! – teszi hozzá a társa. – Játszani egyébként is mindenki szeret, nem?”
Fazekas Mihály Lúdas Matyi című darabját az író születésének évfordulója ihlette. A tiszalöki bv. intézet tagjainak felkészülését a börtön alkalmazottai segítették.
“Közel kétszer annyian jelentkeztek, mint ahány szerep van – mesélik. – Igazi casting volt. A próbákon eleinte csak felolvastuk a szöveget, utána jött a színpadi mozgás. A díszletet is az elítéltek készítették.”
Az amatőr társulat tagjai érezhetően nagyon izgulnak a másnapi döntő miatt. Nem is csoda, hisz ők is először állnak igazi színpadon.
A legjobb előadásnak járó díjat a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet társulata, a Szerepcsere, egy fedett nyomozó kalandjai a börtönben című produkció nyerte el.
A legjobb rendezés díját a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet Május című előadása érdemelte ki.
A legjobb főszereplő a szombathelyi darabot író és a főszerepét játszó Turi Gábor, míg a legjobb mellékszereplő a Lopótök, avagy a Mari nem olyan című darab Mamája, Kovács Csaba lett.
A legjobb díszletért a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet társulatának Lúdas Matyi című előadását ismerte el a zsűri.
Emellett két különdíjat kapott a Váci Fegyház és Börtön társulata az egyedi látványért és a Pálhalmai Országos Bv. Intézet csapata a legjobb adaptációért.
Legközelebb két év múlva lesz színházi találkozó.