Öt dolog, amit szerettünk az olimpián

Kóti Dániel | 2016. Augusztus 22.
Riói tudósítónkat megfogta a brazilok futballimádata, a magyarok dicsősége és az olimpiától távol maradó szúnyogok is.
  1. A magyar sikerek

    Rengeteg felejthetetlen pillanatot okozva, nyolc arany-, három ezüst- és négy bronzéremmel zárta szereplését a magyar csapat Rióban, talán némileg felülmúlva az előzetes várakozásokat, ez pedig az éremtáblázat 12. helyét jelentette. Hosszú Katinka és Kozák Danuta a legnagyobbak közé került be, Szilágyi Áron megtörte a zászlóvivők átkát, Szász Emese pedig két sikertelen olimpia után a csúcsra ért. Jó volt látni a mosolygós Cseh Lászlót és Kapás Boglárkát a dobogón, a mindig laza Kenderesi Tamást, és Imre Gézát, aki hőssé vált anélkül is, hogy olimpiai bajnoki címet szerzett volna.

    És ne legyünk telhetetlenek, de több esetben centimétereken, a szerencsén vagy a bírói döntésen múlt, hogy nem született több magyar érem – gondoljunk csak a vízilabdázókra vagy Lőrincz Viktor birkózóra.

  2. A brazil hangulat

    Kevesen tudnak olyan hangulatot teremteni sporteseményen, mint a dél-amerikaiak, különösen a brazilok. A sajátjaikért megőrülnek, legyen szó bármilyen sportágról. Természetesen a csapatsportok, különösen a röplabda és a futball élvez elsőbbséget, de hallottunk brazil kórust ökölvívómeccsen és kajak-kenu versenyen is. A legnagyobb karnevál talán a Maracanában volt, a futballtorna döntőjén. Neymar góljánál, majd a mindent eldöntő tizenegyesnél akkorát üvöltöttek a szurkolók, hogy azt még talán São Paulóban is hallani lehetett. Volt, amikor a magyarok mellé is beálltak szurkolni. (Vagy éppen ellenünk: gondoljunk csak a magyar–görög mérkőzésre – a szerk.)  Igaz, az ellenfelet néha sportszerűtlenül fütyülték ki.

    Kitettek magukért az olimpiára átutazó argentinok is, akik a kosárlabdacsapatuk és Juan Martin Del Potro teniszező meccsein is félelmetes hangulatot teremtettek.

  3. A helyszín

    A szervezők kihasználták, hogy gyönyörű földrajzi adottságokkal város rendezheti az olimpiát, és ahol lehetett, megmutatták Rio szépségeit. A strandröplabdát máshol nem lehetett volna megrendezni, mint a Copacabanán, és a kajakversenyeknek is csodálatos díszletet adott a Megváltó Krisztus szobra. 

  4. Kevés szúnyog

    Előzetesen mindenki a zikavírustól félt, és többen le is mondták szereplésüket. A brazil tél és a gyakori vegyszeres irtás azonban megtette hatását, alig lehetett szúnyogokkal találkozni. A Rióban töltött két hét alatt tíznél is kevesebbet láttunk, és sikerült őket még idejében lecsapni.

  5. Inspiráló történetek

    Az olimpia nemcsak a győztesekről és a legnagyobb sztárokról szól, hanem a hétköznapi hősökről is. A mozambiki kenupárost hatalmas ováció fogadta, amikor 50 méteres hátránnyal beérve utolsó lett. Kijárt az elismerés az egymást felsegítő futóknak, a gyomorproblémákkal is hősiesen célba érő gyaloglónak és a menekültstátuszú olimpikonoknak is – az ő történeteiken mutatkozik meg az olimpiai eszme lényege, a sport szépsége.

Exit mobile version