Karinthy Frigyes 1887. június 25-én született, budapesti kispolgári család sarjaként. Már kiskamaszként írni kezdett, csak 15 éves volt, amikor folytatásokban közölte Nászutazás a Föld középpontján című regényét a Magyar Képes Világ című folyóirat.
Nemcsak az írás és a bölcsészet vonzotta azonban, hanem a reáliák is. Először fizika-matematika szakon tanult tovább, később orvostanhallgató lett, diplomát azonban nem szerzett soha. Műveltsége, érdeklődése viszont elképesztően sokrétű volt.
Az 1912-es év hozta meg az átütő sikert Karinthy számára. Ekkor jelent meg négy másik kötete mellett az Így írtok ti című irodalmi paródiakötet, melyben pályatársai stílusát, módszereiket elemezte elképesztően szórakoztató formában. Ez és a Tanár úr kérem máig a legismertebb munkái. Humoreszkjeivel pillanatok alatt belopta magát az olvasóközönség szívébe, ő maga azonban később nem volt elragadtatva attól, hogy korai munkái miatt nem vették elég komolyan, politikai, filozófiai eszmefuttatásaival kevesebbet foglalkoztak.
A Nyugat szerzői közé tartozott, több mint ötezer cikket írt életében ide és a Magyar Írás című folyóiratba, legendás barátság fűzte Kosztolányi Dezsőhöz és Füst Milánhoz. Írt verseket is, rengeteg novellát. Regényeinek központi témája a férfi-nő kapcsolat leginkább a Gulliver utazásai folytatásaként írt Capillária című munkára jellemző ez, mely egy olyan világról szól, ahol a nők a hatalom birtokosai. Úgy vélte, a férfi-nő viszonyban mindig a férfi a kihasznált, az alantasabb fél, munkái mégsem a nőgyűlöletről szólnak, épp ellenkezőleg: a női lélek komplexitása felett érzett csodálatát öntötte szavakba.
Karinthy magánélete elég viharos volt. Kétszer nősült, első felesége, Judik Etel színésznő fiatalon, spanyolnáthában hunyt el, tőle született Karinthy nagyobbik fia, Karinthy Gábor költő. Második házasságát Böhm Arankával kötötte, közös gyermekük Karinthy Ferenc (Cini) író. Ez a házasság minden volt, csak kiegyensúlyozott nem. Nyáry Krisztián így írt kapcsolatukról:
Folytonos veszekedéseik és nagy kibéküléseik a nyilvánosság előtt zajlottak. A feltűnően szép és okos nőnek a férfiak nehezen tudtak ellenállni, ő pedig nem is akarta, hogy ellenálljanak neki: lánykorában Ady is a szeretői közé tartozott, később pedig a fiatal Déry Tibor is. Mikor megkérdezték, miért csap patáliát a férje félrelépései miatt, amikor ő maga sem hűséges, ezt válaszolta: »Elég gyalázat, hogy tűri, én nem tűröm.«
Karinthy legnépszerűbb regénye végül az Utazás a koponyám körül lett, amit azután írt, hogy kiderült, agydaganata van. Mindössze 49 éves volt ekkor. A betegség miatt bekövetkező eseményeket írta le a regényben, még azt is, milyen gondolatok kavarogtak az elméjében, miközben a híres svéd sebész, Herbert Olivecrona az agyát operálta. Nem csoda, hogy ez a munkája külföldi orvosok körében is ismertté vált.
A műtét után felépült, ám két évvel később egy agyvérzés a halálát okozta. Éppen 78 évvel ezelőtt, 1938. augusztus 29-én hunyt el Siófokon.
Máig a legtöbbet olvasott és idézett magyar írónak tartják Karinthy Frigyest. A nyelvvel való kapcsolata egészen különleges volt, talán a mágikus jelző az, ami legtalálóbban leírja, milyen virtuóz módon tudott játszani a szavakkal.
Azon túl, hogy mesterien bánt a szavakkal, élénken érdeklődött a tudomány vívmányai, például a repülés és a rádiózás iránt is, és mélységesen foglalkoztatta a filozófia – alapító tagja volt a Magyar Filozófiai Társaságnak. Bölcseleti művet azonban nem hagyott maga után, regényeiben, novelláiban fejtette ki magvas gondolatait az élet dolgairól. Hátborzongatóan találó idézeteiből következik most egy válogatás.
A legtöbb ember nem az igazságot keresi, csak a maga igazát.
A túlságosan nagy erőkülönbségek közt nem lehet szó győzelemről. Az oroszlán nem bír a szúnyoggal.
Elég a beszédből. Nagyon sokat csalódtunk egymás szavában. Ne mondd, hogy szeretsz. Ölelj meg, ha mersz. Ne mondd, hogy gyűlölsz. Ölj meg, ha tudsz.
Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?
Nem mind arany, ami fénylik. Lehet, kedvező körülmények közt, gyémánt is.
Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerűen egy város, mikor először látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig rajta, utazás előtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tűnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak, és az egész mintha szűkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk felnőtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt a gyermekkor, amiből táplálkoztunk egy életen át.
Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.
Szeressétek a világot, a kék eget és a messzeséget – magatok és hazátok szeretetét pedig bízzátok az ösztönre: az jobban tudja, hogyan kell szeretni önmagunkat.
A hazugság fegyvere az erőszak. Jaj annak a hazugságnak, ha kétségbeesett helyzetében az igazság fegyverét kéri kölcsön – az ő kezében hátrafelé sül el ez a fegyver, amelynek neve: Megismerés.
A lélek egy pici ember, aki az emberi testben szaladgál – akkora, mint a hüvelykujjam. Néha a gyomorban van, néha felszalad a fejbe –, előrejön, beül a szemekbe, vagy hátul, a nyúltagyvelő puha párnájára lefekszik. Néha a torokban szorul meg, s onnan beszél – néha a kezekbe szalad. Nem tud jól beszélni emberi nyelven, dadogva vonaglik, s nyugtalanul rázza kényelmetlen börtönét. De ahol befészkelte magát: legyen az kő vagy ember, annak a tárgynak mozdulnia kell.
Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van – ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés.
Adatok forrása: Literatura, Wikipédia