Amikor Donato Di Camillo kisgyerek volt, szüleinek nem volt pénze fényképezőgépre, így egy üres kamerával szaladgált otthon, és elképzelte, hogy ő is a National Geographic egyik fotósa, azé a magaziné, amit édesapja a szemétből túrt ki neki. Aztán sok évvel később, amikor lopás miatt börtönbe került, az intézmény könyvtárában rátalált ezekre a magazinokra – és abban a pillanatban tudta, hogy mit szeretne csinálni. Még a börtönben, a youtube-on keresztül, kitanulta a fotózás mesterségét, szabadulása után pedig egyből kipróbálta mindazt, amit elméletben már tudott. New York utcáit járva olyan embereket kap lencsevégre, akik a társadalom peremére kerültek, akiken az emberek zöme egyszerűen csak keresztülnéz. Hajléktalanok, fogyatékosok, alkoholisták és drogosok a modelljei, olyanok, akik arctalan szereplői a társadalomnak, pedig, a fotós szerint, minden ember arcot érdemel.
via upworthy
Még több izgalmas fotó az NLCafén!
- Így látják Budapestet a hajléktalanok – fotók
- Hajléktalanok és kutyáik: 15 megható fotó, ami bebizonyítja, hogy a szeretethez nem kell pénz
- Szívszorító plakátokkal kampányolnak a hajléktalanok – fotók