A kilencedik versenynapon megszületett a magyar küldöttség első aranyérme a riói paralimpián: pénteken elsőként csapott a célba az S9-es sérültségi kategória 100 méteres hátúszó számának döntőjében Tóth Tamás.
A négy éve Londonban két ezüstérmet nyert Tóth Tamás Rióban eddig egy bronznál tartott, azt hétfőn nyerte 100 gyorson.
A délelőtti előfutamból a negyedik idővel jutott be az esti döntőbe, ahol 50 méternél ötödikként fordult, de aztán csapásról csapásra jött fel, és a cél előtt 15 méterrel már az élen volt. Bár a kínai Liu Hsziao-ping és az ausztrál Brenden Hall is szorongatta, remek hajrájával végül mindenkit maga mögé utasított, és elsőként ért a falhoz.
“A korábbi versenyeimen mindig erősen kezdtem, és azok nem is sikerültek úgy, ahogy szerettem volna. Most, miközben vártam, hogy a medencéhez szólítsanak, arra gondoltam, hogy ezt most elkezdem lassan, és vagy még jobban belehalok, és nyolcadik leszek, vagy fogom bírni a végét. Szerencsére az utóbbi történt” – elemezte versenyét a Vasas Totó becenévre hallgató úszója, aki végtaghiánnyal született, a jobb kézfeje nem fejlődött ki.
“Közben fogalmam sem volt, hogy hányadik helyen haladok, de hetvennél azért éreztem, hogy jó vagyok, mert nem fájt semmim. Miután beérkeztem, háromszor is meg kellett néznem a táblát, hogy biztosan én vagyok-e az első. Nagyon boldog vagyok!”
“Reggel, az előfutamban nagyon elfáradtam, úgy jöttem a döntőre, hogy ha a negyedik helyet megtartom, akkor már elégedett leszek. Ahhoz képest kicsit jobban sikerült” – fogalmazott az MTI kérdésére.