Nollywoodot nem állami pénzekből indították el, nem voltak mögötte sem hatalmas befektetők, sem hatalmas stúdiók. Egy iszonyatosan szegény országban, ahol a munkanélküliség aránya eléri az 50%-ot, az emberek a spórolt pénzüket összedobva, VHS camcorderekkel a kezükben kezdtek el filmeket készíteni teljesen amatőr körülmények között, alig néhány ezer dolláros költségvetésből. Ezek a filmek aztán megtalálták a közönségüket, és főképp a feketepiacon terjedve óriási népszerűségre tettek szert, pár év alatt kialakítva egy olyan elképesztő filmipart, amiben ma már több mint egymillió ember dolgozik.
Ezzel Nollywood a második legnagyobb foglalkoztató az országban a mezőgazdaság után, és pénzteremtési lehetőségben is csak a mezőgazdaság és az olajipar előzi meg. Egy reménytelennek tűnő helyen mindez már a csodával határos. Persze Nigériában az emberek nem azért mennek a filmiparba dolgozni, hogy meggazdagodjanak. Két dolog miatt csinálják: a megélhetésért, és azért, mert szeretnek filmezni. Egy ismertebb színész nagyjából 1000-3000 dollárt (260-800 ezer forint) keres filmenként, és Nollywood legnagyobb csillagai sem tesznek zsebre 30-40 ezer dollárnál többet egy főszerepért, márpedig ők nincsenek sokan. Persze egy olyan országban, ahol sokan napi 1-2 dollárnyi összegből élnek meg, ez rengetegnek számít.
Sokat és olcsón
Nollywood a létezését elsősorban az olcsó technológia megjelenésének köszönheti. Amíg csak 35 mm-es filmre lehetett forgatni, egy szegény afrikai ország számára kitermelhetetlen költségnek bizonyult egy film felvétele, csakhogy megjelentek a VHS-re rögzítő, sokkal könnyebben hozzáférhető kamerák. Ezeket a világ legtöbb országában a gyengébb minőség miatt maximum házi videózásra (esküvői felvételek, szülinapok…) használták, de nem Nigériában.
Itt valódi filmeket forgattak velük, melyeket aztán nem moziban, hanem videokazettákon terjesztve adtak ki, és az üzlet annyira beindult, hogy egy filmből simán el lehetett adni húsz- vagy akár kétszázezer darabot is, ami már bőven visszahozta a befektetett pénzt. Persze ehhez kellett egy igazán átütő siker, amit az 1992-ben készült Living in Bondage hozott el, amit felfoghatatlan mennyiségben adtak el VHS kazettákon. Az új évezred elején lassan a nigériai filmesek is átálltak a digitális kamerákra, és ez hatalmas minőségi ugrást jelentett, ami lehetővé tette, hogy a filmek már nemzetközileg is – bár főképp Afrikában maradva – megmérettethessék magukat.
Nigéria mostanra már akkora filmnagyhatalom, hogy Afrikában alig készül olyan film, amiben ne vennének részt befektetőként. Mindezt teljesen alulról építkezve érték el, és mostanra ott tartunk, hogy egy-egy cégük már a magyar filmek költségvetésével vetekedő filmekbe is befektet, vagyis nagy ritkán előfordul, hogy egy film büdzséje eléri egy kisebb magyar film költségvetését. Már akadnak olyan külföldi, tőkeerős cégek is, amik lehetőséget látnak Nollywoodban, és hajlandók ott pénzt befektetni, bízva abban, hogy az megtérülhet. A helyzetüket azonban számos dolog nehezíti. A filmek bevételéből a mozijegyek mindössze egy százalékot tesznek ki a kevés moziterem miatt, a gyenge minőségű internet sok helyen problémát jelent a net alapú megosztásnál, a kalózkópiák pedig kontrollálhatatlan mennyiségben árasztják el Afrikát. Sokan úgy tartják, hogy tíz eladott DVD-ből csak egy szokott eredeti lenni.
Milyen egy nollywoodi film?
- A kérdés jogos, a helyedben engem is ez érdekelne a legjobban. Egy nollywoodi film az ország számtalan nyelvjárásából gyakorlatilag bármelyikben készülhet, és sok a regionális, kifejezetten egy környéknek szóló film. Viszont azok az alkotók, akik nagy tömeghez akarják eljuttatni a filmjeiket jellemzően angol nyelven forgatnak, ami afféle közös nyelvként funkcionál Nollywoodban.
- Műfajában egy nollywoodi film gyakorlatilag bármilyen lehet. Eleinte ugyan főképp szerelemről, házasságról és hűtlenségről szóló drámákat készítettek, de a kör egyre csak tágult, és ma már találunk köztük akciófilmet, horrort, thrillert vagy akár musicalt is, sőt akad olyan régió, ami kifejezetten a bollywoodi stílusú, színes, énekes-táncos történetekre épít.
- Ma már a nollywoodi filmek is sokkal jobban néznek ki, mint régen, de az olcsóságukat még most sem lehetne letagadni. A filmekben rejlő produkciós érték csekély, és általában egy-két bérelt luxusautóval vagy egy jól kinéző házzal próbálják azt a látszatot kelteni, mintha a filmbe több pénzt fektettek volna. Ráadásul a legtöbb film játékideje nem túl baráti, nagyon ritkán tartják be az Európában/Amerikában szokásos másfél-két órás játékidőt, és lépnek át a három-négy-öt órás tartományba.
- A színészi játék általában erősen túldramatizált, amit mi magyarok magunk között csak ripacskodásnak szoktunk hívni. A nollywoodi filmesek az univerzális témákat (szerelem, halál, árulás…) részesítik előnyben, de a nagyon is afrikai megközelítésmódjuk miatt hazájukban népszerűbbek, mint a hollywoodi filmek.
- A gyér minőségen néhány filmes cég már próbál változtatni, mert részben ez az oka annak, hogy ezeket a produkciókat Afrikán kívül gyakorlatilag lehetetlen értékesíteni, és egyedül csak a földrészről kivándorolt egykori lakosok kíváncsiak rájuk, de ők is csak illegális forrásból.
Ezeket a hatalmas sikerű nollywoodi filmeket látnod kell, ha érdekel a nigériai filmművészet:
Living in Bondage
30 Days in Atlanta
Rattlesnake
