Mae Jemison 1956. október 17-én született az alabamai Decaturban, vagyis tegnap töltötte be a hatvanat. Apja karbantartó, anyja iskolai tanár volt. Hároméves volt, amikor családjával Chicagóba költöztek. A kis Mae már fiatalon úgy gondolta, hogy előbb-utóbb eljuthat az űrbe. Egy interjú során azt mondta, hogy arra számított, napjainkban már úgy fognak az emberek az űrbe járkálni, mintha csak a munkahelyükre autóznának.
Már kislányként is érdekelték a tudományok, amikor pedig egyszer szálka ment a kezébe és az begyulladt, édesanyja az emberi test működését magyarázta el neki a jelenséggel kapcsolatban. Szülei mindig is támogatták tudományos érdeklődését, tanárai viszont kevésbé.
“Még óvodában az egyik nevelő megkérdezte, hogy mi akarok lenni, ha megnövök, én meg mondtam neki, hogy tudós – mesélte Jemison. – Erre ő visszakérdezett: úgy érted, nővér? Nincs semmi baj a nővérekkel, de én nem az akartam lenni!”
Egy későbbi, a Maker.com számára adott interjúban pedig arra emlékezett vissza, hogy milyen érzés volt, amikor 1969-ben a tévé élőben közvetítette a Holdra szállást.
“Mindenki teljesen odavolt az űr miatt, de engem dühített, hogy nincsenek nők az űrhajósok között – emlékezett vissza az esetre. – Persze sokan megpróbálták elmagyarázni, hogy ez miért van, de nem akartam elfogadni az érvelést.”
Tizenegy éves korában táncolni kezdett, mivel akkor még táncos szeretett volna lenni. Három évvel később Maria szerepére jelentkezett a West Side Story egyik előadásában. Bár nem kapta meg a szerepet, de táncos tudása és tehetsége miatt beválogatták a tánckarba.
16 évesen már egyetemista volt
1973-ban érettségizett, és 16 éves volt,amikor felvették a Stanford egyetemre, ahol négy évvel később vegyészmérnöki diplomát szerzett, emellett afrikanisztikából is diplomázott. Több ízben mesélt róla, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, afroamerikai nőként, a mérnöki szakon.
“Néhány professzor egyszerűen úgy tett, mintha ott sem lennék – mesélte Jemison. – Kérdeztem valamit, az egyikük pedig úgy tett, mintha valami oltári hülyeséget kérdeztem volna. Aztán, amikor egy fehér srác feltette ugyanazt a kérdést, akkor azt mondta, »nagyon okos megfigyelés!«.”
Sikerének titkát fiatalkori lendületével magyarázta. “Egyszerűen azt mondtam, hogy ezt és ezt fogom csinálni, és nem érdekelt, hogy mások mit gondolnak.”
Még utolsó stanfordi évében is azon gondolkodott, hogy egy New York-i orvosi egyetemen tanuljon tovább, vagy hivatásos táncosnak álljon. Végül édesanyja győzte meg, amikor azt mondta: “orvosként is táncolhatsz majd, de táncosként nem gyógyíthatsz embereket.” Így az utóbbi mellett döntött. Orvosi diplomája megszerzése után a Békehadtestnél dolgozott, 1983 és 1985 között Libériában és Sierra Leonében gondoskodott az önkéntesek egészségéről. Egy ilyen alkalommal egy orvos kollégája maláriás lett, azonban mivel gyorsan romlott az állapota, Jemison arra kezdett gyanakodni, hogy agyhártyagyulladása is van, ami az életét is veszélyezteti. Mivel Sierra Leonéban nem lett volna lehetőség a gyógyítására, Jemison Németországból rendelt egy katonai gépet, hogy a beteget megfelelő orvosi ellátásban részesíthessék. Ennek a költsége 80 000 dollárra rúgott, a helyi nagykövetség pedig eleinte kételkedett benne, hogy a fiatal orvosnak van-e joga ilyen jellegű igényt benyújtani. Jemison erre csak annyit mondott, hogy nincs szüksége engedélyekre, mivel egy orvosi döntést hozott meg. Mire a páciens Németországba ért, ő már 56 órája volt talpon, hogy ápolja. Végül az illető sikeresen felgyógyult.
Miután 1983-ban Sally Ride lett az első amerikai űrhajósnő, Jemison úgy érezte, eljött az ő ideje is. Állítása szerint egyik példaképe Nichelle Nichols volt, aki a Star Trek című sorozatban Uhura karakterét alakította. Bár a Challenger-baleset miatt egy darabig húzódott a felvétele, 1987-ben végül 2000 jelentkező közül kiválasztották a NASA űrrepülő programjába.
1992. szeptember 12-én indult el az STS-47 jelzésű űrmisszióra, az Endeavour űrsikló fedélzetén. Ez egyébként az 50. űrsiklóküldetés is volt egyben. A kozmoszban a csontokat alkotó sejtek viselkedését tanulmányozta, emellett további kísérleteket végzett magán és a fedélzeten tartózkodó hat másik űrhajóson.
“Az első dolog, amit az űrből láttam, az otthonom, Chicago volt – emlékezett vissza. – Ahol dolgoztunk, ott nem voltak ablakok, ezért amikor Chicago felett haladtunk el, a parancsnok magához hívott. Annyira jelentőségteljes pillanat volt, mert már kislányként is gyakran gondoltam rá, hogy egy nap eljutok majd az űrbe.”
Bár a NASA szigorú és merev protokollokat alkalmaz, Jemison minden reggel a Star Trek-rajongók számára ismerős “Hailing frequencies open” felkiáltással jelentkezett be a rádión. Emellett többek között egy fotót is magával vitt az űrbe, amely Bessie Colemant, az első afroamerikai pilótanőt ábrázolta.
1993 májusában vonult vissza a NASA-tól, jelenleg a Cornell egyetem professzoraként tevékenykedik. Érdekesség, hogy visszavonulásának évében felkereste őt LeVar Burton, aki Geordi La Forge figuráját formálta meg a Star Trekben. Burton azért lépett kapcsolatba Jemisonnal, mert tudta róla, hogy hatalmas rajongója a sorozatnak, és megkérdezte tőle, hogy lenne-e kedve szerepelni a sorozatban. Miután igent mondott, a Second Chances című epizódban Palmer hadnagyként jelent meg a képernyőn, ezzel ő lett az első űrhajós, aki megjelent az Enterprise űrhajó fedélzetén is.
Jemison egyetemi munkája mellett gyakran felszólal a nyilvánosság előtt, jellemzően a tudományos oktatás fontosságáról szokott beszélni, 2009 márciusában például Michelle Obama first lady mellett egy olyan fórumon mondott beszédet, amely a washingtoni iskolák tehetséges lányai körében népszerűsítette a tudományokat.
Amikor 2008 októberében a The Des Moines Registernek interjút adott, azt mondta, vegyes érzései vannak azzal kapcsolatban, hogy sokan példaképnek nevezik. “Elmondom, hogy van ez: mindenki példakép, ugyanis a példaképek lehetnek jók és rosszak, pozitívak vagy negatívak is” – mondta Mae Jemison, akit a fentiek ismeretében nyugodtan nevezhetünk a világ legpozitívabb példaképének. Boldog születésnapot kívánunk!
További cikkek űrkutatásról az NLCafén:
- Űrhajósnőkkel erősít a NASA a Mars-misszió előtt
- Stephen Hawkinggal és százmillió dollárral indul a földönkívüliek kutatása
- Magyar kutatónőket díjaztak: fókuszban az agyi keringés és az űrkutatás