Tudom, hogy fura vagyok, de gyerekkoromban, ha bementünk a “városba”, nem a játékboltok és cukrászdák voltak a kedvenc helyeim, hanem az Ápiszok. Vagyis a papír-írószerboltok. Azzal a sok színes izével, csupa érdekes dologgal, amiből születhet valami, ami azelőtt nem volt, és amit meg lehet mutatni anyunak. Vagy amire piros pontot ad a tanító néni. És ahol van az a szag, a friss papír szaga. Valakinek: illata.
A plázák korában itt-ott még tartják magukat ezek a fajta régi papírboltok, ahol még mondanak valamit az olyan szavak, mint rostirón vagy milliméterpapír.
Most megadta magát az egyik ilyen kisbolt, bocsánat, papírkereskedés. A budapesti Böszörményi úton működött, Krakovits Péter és felesége vezette. Erről most az is értesült, aki eddig nem, merthogy a család nem csak úgy bezárt ám, hanem tisztességesen el is búcsúzott vevőitől néhány kirakatra ragasztott üzenetben. Még arra is volt gondjuk, hogy egykori alkalmazottjuk pályáját egyengessék; egy kiírást annak a hírnek szenteltek, hogy “a tizenöt évig náluk dolgozó fiatalember” hol folytatja, melyik kreatív-hobbiboltba tessék hát járni a továbbiakban. Az okokat nem tudhatjuk, de reméljük, Zsuzsanna és Péter jól megérdemelt nyugdíjas éveit kezdi meg. Tetszik látni, a mi kirakatunk már ilyen digitális, de akkor ide ragasztanánk ki virtuális cetlinket: Jó pihenést kívánunk!
