Listák nélkül meghalnék, azok tartják össze az életemet

Sz.A. | 2016. Október 27.
Vannak az ember életében biztos pontok, amelyek különös megnyugvással, valahogy az otthonosság érzésével töltik el. A lottózás szombatonként, a húsleves illata vasárnap, az éjszakába nyúló családi társas partik karácsonykor. Rendszeres kis rituálék, amelyek kapaszkodót jelentenek, és segítenek megbirkózni a mindennapok változó kihívásaival. Ezt testesítik meg az én életemben a listák is.

Amikor kicsi voltam, hétfőnként mindig izgatottan vártam a kettőtől ötig tartó kívánságműsort a rádióban. A szalagos magnómmal készenlétben ültem egész délután, nehogy elmulasszam felvenni az aktuális kedvenc Jason Donovan-slágeremet. Ilyen állandó élmény volt a kedd este Brinkmann professzorék legújabb kalandjaival, vagy a hétvégi kiruccanás az érdi nagyszüleimhez. Aztán ahogy teltek az évek, a rítusaim egy része kikopott az életemből, ami kicsit fájt ugyan, de aztán mindig jöttek helyettük újak. A badacsonyi borfesztivál május elsején a barátokkal, a világmegváltó beszélgetések a barátnőimmel, amelyek mindig máshol kezdődnek, de törvényszerűen ugyanabban a koszlott kis pesti szórakozóhelyen végződnek.

És mostanában eszméltem rá, hogy van még egy tök jó dolog, amivel igyekszem az állandóságot megteremteni az életemben, a mindennapokban. Egyszerűen imádok listákat írni. Persze van ennek egy szánalmas vonatkozása is – konkrétan hogy a memóriám már közel sem olyan, mint új koromban volt, és háromnál több dolgot képtelen vagyok megjegyezni. Péntekenként már a három sem biztos.

Szóval egy csomó dologról vezetek listát, például:

van egy az aktuális napi teendőimről.

Nem tagadom, ha nagyon sok tétel gyűlik össze rajta, akkor rendesen tud idegesíteni, viszont leírhatatlan az a kéjes öröm, amit akkor érzek, amikor az utolsó tételt is sikerül kihúzni rajta.

Aztán van egy bevásárlólistám

Ezt a telefonomban tárolom, általában hétfőn kezdem töltögetni, és mire eljön a szombati bevásárlótúránk, általában elég tekintélyes méretűre hízik. Viszont szigorúan tartom magam hozzá, és csak azokat a dolgokat veszem meg, amelyek szerepelnek rajta. Amióta ezt a módszert követem, sokkal tudatosabban vásárolok, nem pakolok a kosaramba egy csomó hülyeséget, amit meglátok, hanem tartom magam a benne leírtakhoz. Rém praktikus, és főleg pénztárcakímélő dolog.

Van egy kívánságlistám is

Ez egy folyamatosan frissülő gyűjtemény apróságokkal, amelyeknek örülnék. Rengeteg könyv van rajta, színdarabok, amelyeket szeretnék megnézni, otthoni dekorcuccok, bizsuk, kisebb ruhadarabok, ötletes kis mütyürök, amiket fillérekért meg lehet rendelni a neten. Ezt a listát ketten látjuk a párommal, ha jön valami alkalom, ő simán tud innen ajándékötletet meríteni, én pedig minden hónap elején kiválasztok róla valamit, amivel meglepem magam, csak mert megérdemlem. Mert jót tesz a lelkemnek.

Aztán ott az utazáshoz szükséges listám

Ez a kedvencem. Ha ezt megnyitom, akkor egész biztos, hogy csodás új élmények előtt állok éppen. A fogkrémtől az útlevélen át a naptejig szerepel rajta minden, amire szükségem lehet, ha elhagyom az országot.

És most már van egy bakancslistám is

Mivel ezt csak idén nyáron kezdtem el írni, kihúzni még semmit nem tudtam róla. Viszont felírtam rá olyan dolgokat is, amelyek korábban történtek velem, és nagyon is odakívánkoznak a Legalább Egyszer Az Életben Megvalósítandó Élmények sorába, és baromi jó érzés felidézni őket. Például azt, hogy bámultam már a Tejutat koromsötétben a sivatag közepén, láttam bálnát, pandát, koalát, és mentem már át a Golden Gate-en.
 
 
És hogy mi a jó ebben az egészben? Az, hogy ha végiggondolom, mi minden szerepel a listáimon, rádöbbenek, mennyire színes és élményekben gazdag az életem, és hogy persze, vannak nehéz idők, és kaptam már a sorstól pár ordas nagy pofont, mégis tudom, hogy csodás élményekben lesz még részem. A listáim megtartanak, inspirálnak, és egyre bővülnek. És ez nagyon jó.
 
És te mi mindenről vezetsz listát?
 

Még több lista az NLCafén:

Exit mobile version