Nigel Dickinson fotós sorozata egy felfoghatatlan világba repíti az olvasót: Kambodzsa fővárosának szeméttelepe a célállomás, ahol több mint kétezer ember él és dogozik, hogy a szemét szelektálásából fenntartsa magát és családját.
Az emberek nemcsak dolgozni járnak ide, de itt – a gőzölgő, füstölgő kupacok között – laknak, esznek és alszanak. Munkaidejük 24 órás, éjszaka, akár a bányászok, lámpával a fejükön túrják az újabb szemétszállítmányokat, hogy műanyagot, fémet, fát, papírt és ruhaneműket gyűjtsenek, amiket aztán megtisztítanak, lemérnek, és újrafelhasználásra eladnak. Napi munkabérük nem haladja meg az 1 dollárt.
A szeméttelepet egyszerűen csak Füstös Hegynek hívják, a szürke bűzös füst már egészen messziről láthat és érezhető. Ivóvíz, mellékhelyiség, tisztálkodási lehetőség nincs, emiatt nagyon sokan súlyos betegek.
A telepen rengeteg gyermek él és dolgozik, és bár rengeteg gyermekvédő szervezet és program megpróbálta őket kiemelni ebből a pokolból, a felnőttek nem engedik el őket, hiszen pluszbevételhez segítik a családot.
Lapozz bele galériánkba, és nézd meg, milyen, amikor egy szemétteleptől függ az életed!
Kétezer felnőtt és hatszáz gyermek számára biztosít megélhetést az a kambodzsai szeméttelep, ahol minden áldott nap kígyózó sorok várják az újabb és újabb szemétszállítmányokat.
via Lens Culture
Olvass még környezetszennyezésről, szemétfeldolgozásról az NLCafén!
- Sokkoló víz alatti képek: így úszik a szemét az óceánban – fotók
- “A szemét rutinná válik, hozzá kell szokni”
- Illatos úti szeméttelep – Ilyet én még nem láttam!