Nyolcvankilenc éves korában meghalt Eckhardt Sándor, akit a magyarországi daganat-kemoterápia megalapozója és a klinikaionkológus-képzés beindítójaként is tiszteltek. Echkardt a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt, az Országos Onkológiai Intézet nyugalmazott főigazgatójaként haláláig bejárt az intézetbe, és fogadta a betegeket.
Echkardt Sándor 1927. március 14-én született Budapesten, édesapja is tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, neve a francia–magyar nagyszótárról lehet ismerős, amit ő állított össze. A fiatal Eckhardt a cisztercitáknál tanult, kamaszkorától orvosnak készült. A latin mellett öt nyelven beszélt, 1951-ben szerzett orvosi diplomát, mellette párhuzamosan a Zeneakadémia zongora szakát is elvégezte.
Pályáját meghatározták a párizsi, londoni és különösen az egyesült államokbeli ösztöndíjas tanulmányutak, amelyek során az onkológia legnagyobbjaitól tanulhatott. Orvosként és tudósként elért legnagyobb sikere a hazai daganat-kemoterápia kifejlesztése, a dibromhexitek sikeres klinikai kipróbálása és a klinikai onkofarmakológiai vizsgálatok bevezetése.
Kimagasló szakmai munkásságát számos díjban, elismerésben részesítették: Széchenyi-díj, Állami Díj és több orvostudományi díj birtokosa; a Magyar Onkológusok Társaságának örökös tiszteletbeli elnöke; az Orosz Orvostudományi Akadémia tiszteletbeli tagja, számos egyetem és orvostársaság díszdoktora, tiszteletbeli tagja (Moszkva, New York, Ankara, Bologna, Berlin, Róma).
Eckhardt Sándor 1992-ben vonult nyugdíjba, de nem nyugalomba. Élete végéig naponta bejárt az intézetbe. Utolsó pillanatig fogadta a betegeit, a tanácsot kérő kollégákat.