Orsós Gyöngyi és családja Szigetvár mellett, a szőlőhegyen él albérletben. Gyöngyi már születése óta látássérült, mostanra 95 százalékban vak, és a látása folyamatosan romlik. Férje éppen miatta nem tud dolgozni, hiszen nem maradhat egyedül a házban, legfeljebb annyi időre, amíg kislányukat, Vivient elkíséri az ovis buszhoz. A ház nem a családé, bérlik, és az albérlet meg a rezsi kifizetése után alig marad annyi jövedelmük, hogy megéljenek.
Gyöngyi nagyon szeretne játékokat venni a kislányának, de erre eddig nem jutott pénzük. Ruhák és cipők is kellenének, no meg mosógép és konyhai gépek: mindez csak álom a családnak jelenleg. A kis házban a falak tele vannak Vivi rajzaival, igyekeznek otthonossá tenni a szegényes lakást.
Télen mindnyájan egy szobában laknak, mert csak egy kályhájuk van, és így kevesebbe kerül a tűzifa. Attila, Gyöngyi férje sokszor elmegy a környékre fát gyűjteni, hogy a családja ne nélkülözzön, de a hideg téli hónapokban ez sem segít mindig. A háromtagú család összes jövedelme az az ápolási díj, amit Attila Gyöngyi után kap és a családi pótlék. Amikor 2013-ban megszületett Vivien, Gyöngyi anyaotthonban lakott a csecsemővel egy ideig, mert az akkori otthonuk, egy fűtetlen présház, nem volt alkalmas egy csecsemő fogadására.
Amikor 2015-ben kikerültek a családok átmeneti otthonából, ahol addig laktak, kénytelenek voltak albérletbe menni. Mivel Gyöngyi nem boldogul egyedül, ezért a házaspár bajban van, hiszen a férj sem tud dolgozni. Tisztában vannak azzal, hogy saját lakásra nem számíthatnak ilyen kevés jövedelem mellett, de a kislányukat szeretnék emberi körülmények között felnevelni. Éppen ezért újra beköltöznének a családok átmeneti otthonába, mert akkor Attila elmehetne dolgozni, és Gyöngyi sem maradna egyedül, amíg Vivien óvodában van.
Bata Anikó, a Szigetvári Család- és Gyermekjóléti Központ vezetője azt mondja, hogy rengeteg hasonlóan szegény család él a környékükön. Minden adománynak örülnek, mert a gyerekeknek mindig kell ruha és élelem.
“Szerintem az művészet, ahogyan ezek az emberek a havi 40 ezres jövedelmükből megélnek. Ez az élethelyzet kirekesztettséget jelent, nagyon sok mindenre esélyük sincs. Ráadásul a környékünkön munkalehetőség sincsen, rossz a tömegközlekedés, szinte lehetetlen az elhelyezkedés. 12 éve dolgozom a gyermekvédelemben, és a környékünkön csak apró sikerekről tudok beszámolni. Nagyon örülünk annak, hogy a nagy áruházláncokból mindennap kapunk kenyeret és gyümölcsöt, amit szét tudunk osztani a helyiek között. Sokan ebből oldják meg a gyerekek vacsoráját, vagy éppen a hétvégi élelmezést. De persze vannak nagyon céltudatos, szorgalmas gyerekek nálunk is, például volt egy családom, ahol annyira nem volt pénzük a szülőknek, hogy az áramot is kikapcsolták náluk, a két kisfiú pedig gyertyafénynél tanult mindennap. És így is kitűnő tanulók lettek! Minden karácsonykor osztunk szét adományokat: az itt élő gyerekeknek ez az egyetlen lehetőségük az ajándékokra, ezért fontos, hogy legalább tőlünk kapjanak” – mondta el a szakember az NLCafénak.
A Gelencsér család történetét is a szigetvári családsegítő kollégái juttatták el az Adjkirály!-hoz. A három gyereket egyedül neveli az apukájuk, mert az édesanyjuk a legkisebb gyerek születése után elhagyta őket. Az apuka igyekszik mindent megtenni értük, de az alkalmi munkákból és a családi pótlékból nem sok mindenre futja.
Egy hölgy ajánlott segítséget nekik, és amikor a csomag megérkezett, a gyerek öröme határtalan volt: amikor meglátták, alig akarták elengedni a kolbászt, a ketchupos flakont és a tusfürdőt.
Még több az Adjkiráy!-ról az NLCafén:
- “Adjkirály!” – egy oldal, ahol könnyedén segíthetsz
- Beszélgetőpartnert keresett súlyos beteg férjének a fiatal magyar édesanya
- “Nem hagyhatom el, az enyém!” – egyedül neveli súlyosan beteg fiát a fiatal apuka