Mariann már évekkel ezelőtt elvált, és azóta a szüleivel lakik, akik mindenben támogatják. Volt férje Németországban él és dolgozik, így ritkán látja a gyerekeit. Patrik az elmúlt időben sokat panaszkodott arra, hogy fáj a háta, ezért orvoshoz mentek. A diagnózistól mindketten sokkot kaptak.
“Két röntgent csináltak, egy hát- és egy mellkasröntgent, de még mindig nem gondoltam arra, hogy ekkora a baj. A vizsgálatok után nem sokkal azt tanácsolta az orvos, hogy menjünk a Tűzoltó utcai onkológiára, mert egy daganat van Patrik hetes bordáján. Délután már a Tűzoltó utcában voltunk, ahol elmondta az onkológus, hogy a fiamnak Ewing-szarkómája van, és először kemoterápiával próbálkoznak, ha arra jól reagál a daganat, akkor majd később jöhet a műtét is. Életem egyik legszörnyűbb napja volt, de a fiam annyira jól reagált és azonnal olyan bizakodó volt, hogy szinte nem is volt időm összeomlani.
A kórházban mindenki nagyon kedves, szinte családias a légkör. Az orvosokról és a nővérekről csak a legjobbakat mondhatom. Patrik most már több kemoterápiás kezelésen túl van, és nagyon jók az eredményei, a daganat összement egy centit, ami nagy dolog, és zselésedik a közepe, ami szintén jó hír. Január végén lesz a nagy műtét, és utána még kap majd 8 fenntartó kemót, de mi nagyon bizakodóak vagyunk. Nincs áttét, reméljük, hogy minden rendben lesz.
Nem állítom, hogy nem szoktam sírdogálni, de a fiam olyan sokat segít abban, hogy jól legyek, és annyira büszke vagyok rá! Most érettségizett volna, de a betegsége miatt úgy döntöttünk, hogy jövőre – már gyógyultan és egészségesen – végzi el majd a gimnázium negyedik osztályát. Most azt szeretnénk, hogy a gyógyulásra koncentráljon, ez a legfontosabb. A kórházban mindig mellette vagyok, és azt látom, hogy iszonyú erővel és önfegyelemmel csinálja végig a kezeléseket. Amikor pedig kicsit jobban van, máris megy és beszélget a kicsikkel, játszik velük, vagy éppen rábeszéli azt a gyereket, aki nem akar enni, hogy azt muszáj. Nemrégiben azt is elhatározta, hogy egészségügyi pályára megy. »Nővérke, ha meggyógyulok, jöhetek ide dolgozni?« – ezt kérdezte az egyik ápolónőtől, és teljesen komolyan is gondolja.
A kezelések és az utazás, plusz a sok-sok kiesés a munkából nem könnyű anyagilag, de ez legyen a legnagyobb bajom. Ráadásul a kislányom cukorbeteg, tehát rá is folyamatosan figyelni kell, így aztán nekem sem könnyű, de nem akarok panaszkodni, mert most csak Patrik gyógyulása a fontos. A barátai is nagyon aranyosak, amikor szabad, amikor nincs nagyon legyöngülve az immunrendszere a kezelésektől, akkor mindig jönnek hozzá látogatóba, felveszik a maszkot, és még ebből is viccet csinálnak. Patrik november 22-én lesz 18 éves, és már nagyon várja, mert utána már ő maga is aláírhatja és átveheti a papírjait a kórházban. A szülinapjára egyébként nem kért ajándékot, csak azt, hogy gyógyuljon meg” – mesélte az édesanya az NLCafénak.
Patrikék története szerencsésen alakul, ha lehet egy ilyen betegség kapcsán a szerencsét emlegetni. Mások gyakran éveken keresztül küzdenek a szörnyű korral, és sajnos nem mindig sikerrel. Az ilyen élethelyzeteket nem kis erővel és kitartással lehet csak túlélni. Mariann mellett ott állnak a szülei, a barátai, a gyerekei, így nincs egyedül.
A Tűzoltó Utcai Gyermekklinikán látják el a daganatos és leukémiás magyar gyerekek ötven százalékát, és a rohamosan fejlődő orvostudománynak hála már a betegek nyolcvan százaléka meg is gyógyul. Magyarországon évente 300 új beteg gyereket diagnosztizálnak, a kórházban 120 kis fekvőbeteg van, akiket el kell látni. A hónapokig, évekig tartó kezelés óriási terhet ró a családokra.
A Tűzoltó Utcai Gyermekklinika Őrzők Alapítványa elsősorban a kórháznak gyűjt mindenféle olyan eszközre, amelyekre a szűkre szabott keretek között nem jutna pénz, de most azért fordultak az Adjkirály!-hoz, hogy a nehéz helyzetben lévő családoknak is tudjanak egy kicsit segíteni. Egy-egy súlyos betegség nemcsak lelkileg, de anyagilag is megterheli a családokat, hiszen az anya vagy apa évekre is kieshet a munkából azért, hogy a gyermekével legyen a kórházban, gyakran a lakhelyüktől távol. Az alapítvány az Adjkirály!-on keresztül megpróbál tenni azért, hogy egy kicsit könnyebb legyen az életük.
Még több az Adjkirály!-ról:
- Adjkirály!: “Szeretnék egyszer játékot venni a kislányomnak!”
- “Adjkirály!” – egy oldal, ahol könnyedén segíthetsz
- Adjkirály!: Farkaséhesen érnek be az iskolába, mert otthon reggelire sem mindig futja