“Aki motorozik, annak ezzel számolnia kell. Olyan ez, mint az építőipar: sok a baleset – mondja Rimóczi Béla, a Motorosok a Motorosokért Közhasznú Alapítvány (MOTaMOT) elnöke. – Mindenki úgy ül motorra, hogy velem ez nem történhet meg. De ez sajnos nem igaz.” Évente közel százötven olyan halálos baleset történik a közutakon, melyben motorosok is érintettek. Amikor két autó ütközik, akkor a karosszéria, a légzsák képes megvédeni az emberéletet. Motoron mindig nagyobb a sérülésveszély. Az esetek 70-80 százalékában egyébként nem a motorosok a felelősek a tragédiákért. Pláne nem felelősek azok, akik itt maradnak egy ilyen eset után – feleségek, gyerekek –, és folytatniuk kell az életet, az apa nélkülit.
A legrosszabb az, amikor egy édesapa, egy komplett család feje hal meg. Ne adj’ isten az édesanya is ott ült a motoron.
Ilyen volt például egy Szombathelyen, tavaly augusztusban történt baleset, ahol az elhunyt házaspár után egy tizenéves fiú és egy lány maradt árván – azóta a nagynéni neveli őket.
Nem a pénz a legfontosabb
Béla és felesége, Margó, valamint néhány motoros ismerősük úgy érezte, tenniük kell valamit ezekért az elárvult családokért, gyerekekért. Gyűjtésbe fogtak, és azóta abba sem hagyják. A motoros túrákon, rendezvényeken jár körbe egy üres marmonkanna. Jelképesen vagy egy liter, vagy egy tank benzin árát lehet beledobni, de persze bármilyen összeget elfogadnak. “Mikor felbontjuk a kannát, találunk benne húszforintost és húszezrest is. Mindenki a lehetősége szerint ad, és ez így van jól. Sokan vagyunk, és a sok pici már elég nagy tud lenni – ez a nagy erő a motorostársadalomban.” Nemcsak a rendezvényeken folyik gyűjtés, bárki, bármikor utalhat az alapítvány számlaszámára. De olyan is akadt már, aki a motorja elárverezését ajánlotta fel. Ami így összegyűlik, azt Béláék elviszik a magukra maradtaknak. “Csekély összeg, de talán nem is a pénz a fontos” – mondja Béla.
A megemlékezés még jobban esik nekik, az, hogy valaki gondol rájuk és arra, akit elvesztettek.
“Sokan meglepődnek: »Vadidegenek? Csak azért, mert az uram motorozott?!« Nagyon nehéz ezekkel a családokkal találkozni. Nem vagyunk pszichológusok, úgyhogy általában zavarban vagyunk, és még ők oldják a feszültséget…”
“Emlékszem arra a családra, ahol az apa meghalt a balesetben – meséli Margó –, a felesége pedig épp állapotos volt. De igazából mind megrázó, akár nagy, akár kicsi gyerekhez megyünk.” Béla azt mondja, ilyen találkozások után egész másként néznek a saját gyerekeikre.
Isteni beavatkozás mentette meg a házat
Sok szép-fájdalmas emlék tartja össze a csapatot. Sosem felejtik például azt a lengyelországi esetet, amikor egy autós szembement a forgalommal. Hárman haltak meg: az első motoron ülő házaspár és a másodikon ülő pár férfi tagja. Amikor hazaszállították az elhunytakat, több mint hatszáz motoros várta őket a határon. “Éjszaka bekísértük őket a Fiumei úti ravatalozóhoz. Egy motor állt az emelvényen, és körülötte az elhunytak bukósisakjai. Még lengyel motorosok is elkísérték a konvojt, huszonketten jöttek Krakkóból Budapestig…
Egyetlen eset volt az évek során, amikor a támogatott nem vette át az összegyűlt adományt. Akkor nemcsak pénzt szereztek Béláék, de úgy volt, hogy teljesen újjáépítik az igen nehéz helyzetben lévő család házát. Már megvolt minden: ki szerzi az anyagokat, ki fog falazni, ki burkolni…, amikor jött a hír: 27 millió forintot nyert a család a luxor játékon. Hát, ilyet is tud az élet…
Az azonban sokkal gyakoribb, hogy amikor átadják a százezer forintos adományt, újabb dolgok derülnek ki, mi mindenre volna szükség. Ilyenkor előfordul, hogy még egy kört mennek Béláék, és újabb gyűjtést szerveznek. “Ha laptopra kell, akkor arra, ha tüzelőre, akkor arra. De szoktunk vinni ruhákat, játékot, élelmiszert…” A kis csapat nemcsak Magyarországon mozog, fontos nekik, hogy a határon túli magyarokat is segítsék. A motorosok egymásnak adják a hírt, ha ismernek érintett családot, de előfordul, hogy az újságcikkekből értesülnek egy-egy balesetről. “Mindig annyi családnak tudunk segíteni, amennyi pénzünk összegyűlt – mondja Béla –, de eddig valahogy mindig úgy alakult, hogy nem maradt ki senki.”
Slusszkulcs és fejfa
2008 óta áll Kékestetőn a minden elhunyt motorosnak szentelt emlékmű. Rajta mécses, slusszkulcs, törött motordarab… “Az élő emlékmű, mi úgy mondjuk. Olyan, mint Elvis sírja: mindig van rajta friss virág.” De ott van például annak a motoros rendőrnek a fejfája is, amit anyukája akkor hozott ide, amikor az autópályák mellett meg kellett szüntetni az emlékhelyeket. Egy kis egymást segítő kör kialakult itt is, hiszen mindenki, aki jön gondozni az emlékhelyet, elveszített valakit. “Kiderül, hogy az ő gyereke is, az ő férje is… egymást támogatják, segítik a bajban.” Az a bizonyos édesanya sokáig heti kétszer járt fel a “fiához”. Arra tette fel az életét, hogy bebizonyítsa, nem a gyerek volt a hibás a balesetben. Hét évébe tellett. “Amikor sikerült, nem sokkal rá ő is távozott az élők sorából” – mondja Béla.
Rimócziék egyébként mostanság nem motoroznak. Kicsi gyerekük van, így most autóval közlekednek, de azt mondják, később visszaülnek majd a gépre. “Nálunk vidéken már tizennégy évesen, ahogy lehetett, mindenki megszerezte a kismotorra való jogsit. Negyven-ötven Simsonnal, Schwalbékkal, meg Rigával szerveztünk felvonulásokat Nagykáta utcáin. És amint lehetett, ugrottuk a kategóriákat.” Béla később egy motorkereskedés értékesítési vezetője lett. Ott szembesült először vele, milyen veszélyes üzem is ez. “Kaptuk a híreket, hozták be a törött motorokat szervizelni… Emlékszem arra a fiatal fiúra is, akinek én adtam el a nagymotort. Két nappal később bejöttek a szülei, és kérleltek, hogy csináljuk vissza. Féltették… Mondtam, hogy hát ezt nem lehet visszacsinálni, ez egy kereskedés. Nem sokkal később meghalt egy szerencsétlen balesetben.
Béláékkal tart a jótékonysági munkában a motorszállítással, -mentéssel foglalkozó Ács Zoltán is. Övé volt az egyik legnagyobb felajánlás: több mint ötszázezer forintért árverezték el a veterán Csepeljét. Ő sem járja ma már az utakat: egy baleset miatt hagyta abba. “Elcsúsztam a saját hibámból. Operációk, csípőprotézis, vállizomszakadás… az orvos azt mondta, jobb, ha protézissel nem ülök vissza, és én hallgattam rá. Zoli bácsi – ahogy a többiek szólítják – leszállt a motorról, fia és felesége viszont rászokott: mindketten nagygéppel járnak. “Rettentően féltem őket. Annyira, hogy a feleségem motorjában nyomkövető van, otthon ülök a számítógép előtt, ha rákattintok, látom, merre jár.”
Behúzzák a féket
Margó azt mondja, neki plátói szerelem a motorozás. Ez annyit jelent, hogy nem ül a kormányhoz, marad a hátsó ülésen. Vagyis húsz éve “benzintyúk”. “Van, aki nem szereti ezt az elnevezést, de én vállalom. Nem akarok otthon rettegni, inkább megyek én is. Amúgy is azt látom, hogy egyre több nő motorozik, kicsit mintha szimbolikus jelentősége is lenne, hogy ők is elirányítanak egy ekkora gépet. Aki pedig otthon marad, az többnyire bízik a férjében. Ha meg jön egy olyan másodperc, hogy megtörténik a baj, az máskor, máshol is megtörténhet.”
Abban azért egyetértenek, hogy amikor gyerek születik, sokan behúzzák a féket. Olyankor a férfiakban is átértékelődik minden, és amúgy is mindenki igyekszik a családjával sok időt tölteni.
Azért bárhogy is van, egyikük sem tudja elképzelni, hogy soha ne üljön többé motorra. Ha nem is napi szinten, és nem száguldva, de hiányozna nekik. “A szabad élet, az, hogy élvezzük a tájat. Nem kell rohanni, a motorozás az útról szóljon!”
Így közlekedj motorral!
A MOTaMOT szervezet számára fontos, hogy terjessze a baleset-megelőzés alapvető szabályait – év elején rendszeresen tartanak vezetéstechnikai képzéseket. Fő tanácsként azt mondják, a legfontosabb a lépcsőzetesség, “nem szabad mindjárt falnak menni”. “A motoros balesetek nagy része akkor történik, mikor egyedül megy a motoros, és az autósok nem veszik észre, vagy kisodródnak. Több motorkerékpár több fény, nagyobb láthatóság. Fontos természetesen a motor állapota is – vagy a nagyon jó gyorsítás, vagy a nagyon jó fék védi meg az életünket –, és hogy legyen egy alázat a teljesítmény iránt. Aki vesz egy drága motort, az ne sajnálja a pénzt a jó felszerelésre! Amikor a betonnal találkozik az ember, ott csúnya dolgok vannak, de a bukósisak, a protektoros ruha képes összetartani az izmokat, szöveteket. És persze elengedhetetlen a KRESZ feltétlen ismerete. Hiába mi vagyunk az utak királyai, tudomásul kell venni, hogy mások is vannak az utakon. Fontos szabály például, hogy a forgalomban csak akkor van elsőbbségem, ha látom, hogy meg is adják.”
Ha szeretnéd, adományoddal te is segítheted az alapítvány munkáját:
A MOTaMOT bankszámlaszáma: 12051003-00153216-00100009 (Raiffeisen Bank)