Jön Putyin, aki viccelődik a nemi erőszakkal és gyengének tartja a nőket

Horowitz Katalin | 2017. Január 31.
A héten hazánkba látogató orosz elnöknek elég szilárd nézetei vannak a nők helyzetét illetően. Ha rajta múlna, az orosz nők ki sem jönnének a konyhából, de ha mégis, akkor csakis miniszoknyában.

Vlagyimir Putyin Oroszországa napjainkban is erősen patriarchális alapokon működik, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy nincs egy hete, amikor az orosz törvényhozás alsóháza elfogadta a családon belüli erőszak büntethetőségének enyhítését. Kár érte, mert a törvényt egyébként még tavaly nyáron hozták meg, és most éppen az akkori rendelkezéseket lazították fel. Abban az országban, ahol a saját belügyminisztériumuk statisztikái szerint az erőszakos bűncselekmények 40 százalékát családon belül követik el, illetve ahol 2013-ban nem kevesebb, mint 9000 nő halt meg családi erőszak következtében.

Ennek fényében nem volt túl meglepő – csak szomorú –, amikor Putyin a tavaly zajló amerikai elnökválasztási kampánnyal kapcsolatban megjegyezte, hogy Hillary Clinton “gyenge nő”. Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a jelenlegi amerikai elnök, a Putyinnal jó kapcsolatot kialakítani igyekvő Donald Trump is ugyanígy érvelt demokrata ellenfelével szemben.

“Jobb, ha egy nővel nem vitatkozunk” – mondta Putyin egy francia tévécsatornának adott élő interjúja során, amikor reflektált Clinton kijelentésére, amelyben a korábbi külügyminiszter a Krím orosz megszállását Hitler lengyelországi és csehszlovákiai invázióihoz hasonlította. “Amikor az emberek feszegetik a határaikat, az nem azért van, mert erősek, hanem mert gyengék. Persze a gyengeség nem a legrosszabb tulajdonság egy nő számára” – tette hozzá a Bölcs Férfiú.

Nem ez volt az első eset, hogy az orosz elnök elítélhető módon nyilatkozott a nőkkel kapcsolatban. Oleg Blotszkij 2002-ben kiadott könyvében, a Vlagyimir Putyin: Út a hatalomhoz című alkotásában egy, a kilencvenes években elhangzott mondatot idézett az orosz elnöktől, korábbi feleségével, Ludmillával kapcsolatban.

“Bárki, aki kibír két hetet Ludmillával, szobrot érdemel” – mondta az orosz államfő, aki 2013-ban vált el feleségétől.

Viccelődés nemi erőszakkal

Ez utóbbira még talán rá lehet fogni, hogy egy terhelt házasság feszültsége bukott ki a megjegyzésben, arra azonban nincs mentség, amit Putyin 2006-ban, a szexuális zaklatással és nemi erőszakkal vádolt Moshe Kacav korábbi izraeli elnökről mondott.

“Milyen hatalmas ember! Tíz nőt is megerőszakolt, ezért mindannyian irigyeljük” – idézte az orosz média Putyint, akinek szavait a Kreml később azzal próbálta mentegetni, hogy az orosz nyelv nagyon összetett és a viccesnek szánt megjegyzés lényegét a fordítás nem tudja visszaadni. Persze felmerül a kérdés, hogy a nemi erőszak oroszul bármilyen formában is megjelenhet-e egy viccesnek szánt megjegyzésben.

Vlagyinimr Putyin nemi erőszakos poénja sajnos nem jön át más nyelveken…

Lekezelő cár atyuska

2012-ben Putyint az orosz kormány – és általában a nők elnyomása ellen – tiltakozó Pussy Riot nevű együttesről kérdezték, akiket az elnök “tehetséges lányoknak” nevezett, függetlenül attól, hogy a banda tagjai egytől egyig felnőtt nők. Az első számú orosz vezető azért nem volt annyira bátor, hogy az együttes nevét is kimondja a tévében, mert hát jujj, mégis milyen dolog ARRÓL beszélni ugye.

Putyin nőkkel szembeni lenézése egyébként olyan szintű, hogy taktikai elemként is bevetették már. Az al-Jazeera hírcsatorna online felületén jelent meg egy kiváló elemzés, a 2014-es ukrajnai tüntetésekkel kapcsolatban.

Az orosz NTV (a Kreml egyik kedvenc házicsatornája) ugyanis Maidan fúriái: szex, pszichózis és politika címmel főműsoridőben vetített le egy dokumentumfilmet, amelynek fő célja nagyjából az volt, hogy a Maidan téren demonstráló tüntetők vezető nőalakjait hiteltelenítse. Ez nagyjából abból állt, hogy a tiltakozókat ábrázoló képsorok közé hisztérikusan nevető, vagy épp túlzottan rövid, sokat mutató ruhát viselő nők képeit vágták be, miközben a narrátor olyanokat mondott, hogy (a nők) “durván szeretik”, illetve “felizgatja őket a félelem”.

A nézőkben azt is igyekeztek tudatosítani, hogy ezek a “fúriák”, mármint a nők, a testüket felhasználva jutnak előre az életben, na meg azáltal, hogy sokat mutató ruhákat vesznek fel. Ez már csak azért is rendkívül vicces (lenne, ha nem lenne mérhetetlenül szomorú), mert Oroszországban a Győzelem napján felvonuló katonák között ott szokott menetelni legalább egy olyan, csak nőkből álló alakulat is, akiknek az egyenruhája térdig érő bőrcsizmából vagy körömcipőből és miniszoknyából áll.

A férfiaknak jó a nadrág, a nőknek viszont szoknya kell! (Fotó: Tumblr)

Persze, a dokumentumfilmet nem Vlagyimir Putyin készítette, de ne legyenek kétségeink, a Kreml nem riad vissza egy kis kézi vezérléstől, ha a médiát az elnöki érdekeknek kell alárendelni. A film mondanivalója és szerkesztési módja pedig tökéletesen összefoglalja, hogy általában hogyan viszonyul az orosz elnök (és az orosz társadalom általában) a nők helyzetéhez és szerepéhez.

Azt már csak csendben jegyezzük meg, hogy egy tavalyi kutatás szerint hiába van több nő Putyin kormányában, mint a korábbiakban, az ő szerepük nagyjából kimerül abban, hogy a médiának mutogatják őket, “né’, kiengedtük a fehérnépet a konyhából“, miközben valódi szerepvállalásra esélyük sincs. Janet Elise Johnson, a tanulmány szerzője szerint ezért az a különös helyzet állt elő Oroszországban, hogy bár a nők aránya nőtt a politikában, az orosz társadalomban ezzel párhuzamosan növekedett a nőgyűlölet, és nem történt előrelépés a nők egyenlőségének elősegítése terén. Persze, mint az elnök úr is megmondta, a gyengeség jól áll a nőknek…

Exit mobile version