Hétezerötér’, gondolom magamban. Hát annyiért megcsinálom én. Megrántom a szám, igen, azért a számot felírom. Hátha úgy adódik. Hétezerötér’, dohogom magamban hajnalban, háromnegyed hatkor, mikor a sokadik ruhát vasalom.
Bármennyit megérne, ha aludhattam volna még egy órát!
A vasaló halkan sziszeg és fújtat, gépiesen húzom az anyagon a forró vasat, és elgondolkodom. Van egy fiatal csaj a szomszédban, neki is felírtam a számát, hátha úgy adódik. Ő heti háromezerért sétáltat kutyákat. Ránézek a kutyára, hanyatt fekve horkol. Nem, a kutyát mégsem, a séták nekem is fontosak.
Az oviban az egyik anyuka ismer egy nénit, ő vállalja, hogy elmegy a gyerekért az oviba, hazaviszi, megebédelteti, és megvárja vele, míg a szülők hazaérnek. Alkalomszerűen veszi igénybe a szolgáltatást, azt nem tudta megmondani, hogy egész hónapra mennyit kér a néni, úgy rémlik neki, húszezer forint körül.
Melegem lesz, lemegyek, töltök egy pohár vizet. A konyhára ráférne egy úgynevezett tavaszi nagytakarítás. Az unokahúgom a minap mondta, hogy bejárónőt fogadott, heti egyszer megy hozzájuk, ez arra elég, hogy ne egye meg őket a retek, ezerkétszáz forintot kér óránként, három órát tölt náluk. Persze simán jöhetne heti kétszer, de a bébiszitter ezerötszáz óránként, és ennyit tud ezekre szánni egy hónapban.
Főzök egy kávét. Bébiszitter heti kétszer három órára, az mennyi eddig összesen? Hatvankétezer-kilencszáz forint.
|
Minden év áprilisának első keddje a Láthatatlan Munka Napja. De mi az a Láthatatlan Munka? Minden olyan tevékenységet ide sorolhatunk, amit nem fizetség ellenében végeznek az emberek. Ilyen a házimunka, az önkéntes munka, amit egy közösségért vagy egy másik emberért végzünk. Ilyen munka az idős vagy beteg családtag ellátása, ápolása, a civil szervezeteknél végzett önkénteskedés is. Az ilyen munkáért nem csak pénzbeli fizetség, sokszor elismerés sem jár, sem a család, sem a közösség, de a társadalom részéről sem. A Láthatatlan Munkát végzők többsége nő, mert az egyenjogúsági törekvések ellenére a hagyományos nemi szerepek igen erősen tartják magukat, így a nőkre hárul a házimunka, a család életének megszervezése, a gyereknevelés és egyéb, önkéntes jelleggel végzett tevékenységek is. A Láthatatlan Munka Napja Kanadából indult és az a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet mindazokra az emberekre, akik ezeket tevékenységeket elvégzik, és arra a rengeteg munkára, ami pótolhatatlan, és sokszor csak akkor vesszük észre, ha a hiányát észleljük. |
Surrogást hallok fentről, fülelek, a férjem jön lefelé a lépcsőn, ma korábban indul, beszalad a könyvelőhöz is az anyaggal. Elosztjuk a teendőket. Én megyek a postára, az OTP-be a papírokért, és bedobom az autószerelőnek az alkatrészt, amit kért.
Bevásárolok. El ne felejtsem a hétvégi vendégeskedést, nyitom meg a jegyzeteket, és már írom is, vajkrém, lazac, tonhalkonzerv, hús a pástétomhoz, jut eszembe, az egyik kedves ismerősöm most kezd bele egy jópofa vállalkozásba, krémeket, pástétomokat, kenegetőket készítenek partikra, hétvégi összejövetelekre. Felhívom őket, megkérdezem az árakat.
Ú, a telefonok, szaladok fel a lépcsőn, miután egyedül maradtam, és az e-mailek! Nézzük csak. Megjelölöm azokat, amik nem a munkahelyemmel kapcsolatosak. Kilenc e-mail. Másfél óra lesz, mire ezeket elintézem: az ovi ügyei, a szívességből vállalt szervezés, hú, ezzel nagyon el vagyok maradva, pedig ezt várják nagyon, ezzel jó sok munkám lesz. Jaj, és a húsvéti mizéria. És megígértem, hogy hazatelefonálok.
Oké, nézzük. Felteszem az ebédet, amíg fő, elintézem az e-maileket és a telefonokat, átöltözöm, az oviba menet beugrom az alkatrésszel, elintézem a postát meg a bankot, felveszem a gyereket, visszafelé együtt bevásárolunk. Igen, így pont belefér. A húsvétot megbeszélem ebéd után, délután, amíg a gyerek alszik, leülök tanulni. Este fennmaradok, és befejezem a melót, amit megígértem a barátnőmnek, küldök neki egy sms-t: “ezért hatszámjegyű összeget fizetnél egy cégnek, és még jó se lenne, most meg kurvajó lesz, ezentúl nem elég az imádat, személyi kultuszt igénylek :D”. Hát, a vasalás nem lett kész, majd holnap felkelek megint korábban.
Az állatorvostól időpontot kell kérnem, azt megint elfelejtettem. Ehetnénk ma a városban egy menüt, gondolom, aztán már el is hessegetem a gondolatot. Pedig
milyen jó lenne szezonális alapanyagokból jó ételt enni nap mint nap! Már úgy értem, úgy, hogy nem nekem kéne megvennem és megfőznöm nap mint nap. Mennyit fizetnék érte? Hogy valaki főzne ránk? Tizenöt? Húszezer?
Már nem is tudom, milyen összegnél járok. Százötvenezer? Hány óra munka ez naponta?
Úristen, már ennyi az idő, siessünk, a felét nem fogom tudni elintézni annak, amit akarok!
Délután ülök, nézek magam elé, a cikk nem halad. Felébred a kislányom. Félbehagyom a munkát, átöltözünk. Vagy roller, vagy motor, mindkettőt nem visszük. Eszem-iszom táska, váltóruha, dzseki, homokozó készlet. Könyv, újság dísznek. Még a februári számot sem olvastam ki. Játszózunk.
Néha eltűnődök hintázás közben, vajon az én szemeim is olyan fáradtak, mint azé a vékony barna nőé, vagy olyan üvegesek, mint a szőke telt csajé?
Haha, mire jó a szelfikamera. Pfff, az én szemem alatt a Mariana-árok húzódik. És a hajam, Jézusom. Az énidőnek vége, a kisasszonykák libikókázni akarnak. Én? Hát ha én felülök, ti ott maradtok fenn, míg világ a világ és két nap. Vajon vállal valaki játszóztatást is? És azért mennyit kellene fizetni? Gyerünk, ideje indulni.
Megállok a ház előtt. Holtfáradt vagyok. Pedig ma nem csináltam semmit. A munkámmal nem lettem kész. Pedig nekem aztán könnyű, otthonról, bármikor. Úgy osztom be az időmet, ahogy akarom…
Befelé, és légy szíves, hozd a rollert, az én kezem tele van! Most komolyan, ezt hogy csinálják? Hogy? Bámulok magam elé meredten, a fű döglődik, kéne már egy jó eső, bezzeg a gaz, az mint Marci Hevesen! A barátnőm férje már mondta, hogy a szomszédja kerti munkákban utazik, megkérdezte, egy ekkora kertet, mint a miénk, a fűnyírást is beleértve havi huszonkétezerért vállalná.
Késő éjjel hallgatom a szuszogásokat, aztán kiosonok a konyhába. Töltök egy pohár bort, cserszegi fűszeres, imádom az illatát. Előveszem a számológépet. Összeadok mindent, még a kutyasétáltatós költséget is. Kertészestül. Beleszámolom ezerkétszáz forintos órabérrel azokat a telefonokat, amikor kócsolom a barátnőmet vagy a családtagokkal ápolom a kapcsolatot. Kétszáztízezer.
Emelem poharam. Csirió. Igyunk rám!
Ennyi pénzt nem keresek havonta a Láthatatlan Munkával.
Te összeadtad már?