A királynő négy évtizedig tartó uralkodása apja, III. Károly király 1740-ben bekövetkezett halála után kezdődött. Nem a trónra szánták a cserfes, táncolni imádó kislányt, de bátyja korai halála miatt, na meg amiatt, hogy Károlynak és Erzsébet Krisztina királynénak nem született több fia, átírták a Habsburgok terveit. Évekkel korábban hozták tető alá – szerencsére – a Pragmatica Sanctiót, mellyel a dinasztia biztosította a nőági örökösödést, és ezt az európai nagyhatalmak is elismerték. Mégis, amint trónra került, ezt elfelejtették a koronás kollégák, és megkezdődött az osztrák örökösödési háború, mindenki akart egy részt a birodalomból. De Mária Terézia, elsősorban Magyarországnak köszönhetően, megvédte birodalmát, nőiességét, bölcsességét is bevetve fejlesztette azt, na meg köszönhetően annak, hogy remek tanácsadógárdára támaszkodott.
Regényes sors
Dióhéjban ennyit tudunk a sokak szerint egyik legjelentősebb magyar uralkodóról, de magán- és családi életéről keveset. Pedig lányregénynek is beillene a háromszáz évvel ezelőtt született Mária Terézia sorsa.
1717. május 13-án a kora reggeli órákban jött a világra a főhercegnő, és még aznap keresztvíz alá tartották. Két húgával együtt kellemes gyermekkora volt, nevelőnők gondozták és oktatták, matematika, történelem, latin, olasz, spanyol, francia volt a fő tantárgy, illetve a vadászat, tánc, célba lövés, ha maradt szabad idejük. 11 éves korától Fuchs grófné vette szárnyai alá, ő egész életében mellette maradt, ő volt a legjobb barátnője. Mária Terézia annyira szerette, hogy a császári kriptában temettette el, így a grófné az egyetlen nem Habsburg a kapucinusok kriptájában, a dinasztia legendás temetkezőhelyén Bécsben.
A “mások háborúzzanak, te csak házasodj, boldog Ausztria” elvét követve Mária Terézia frigye is a politikától függött. Spanyol, bajor, porosz vőlegények nevei merültek fel, a tengeri hatalmak – Anglia és Hollandia – óhajára azonban jelentéktelenebb jelölt után kellett nézni. A választás Lotharingiai Ferenc Istvánra esett, aki kilenc évvel volt idősebb leendő feleségénél.
Férje halála után csak feketét viselt
Ferenc 1736. február 12-én vette el Mária Teréziát, a Habsburgok történetében szokatlan módon szerelmi házasság köttetett. Hogy mennyire szerették egymást, arra álljon itt két példa is. Az egyik, hogy a pár alatt leszakadt az ágy azon az estén, amikor Karintiában megfogant a későbbi II. József. A király ezt hallva a következőket írta a lányának: “kívánom, hogy soha nagyobb baj ne essék… mert az ágy szorosságában derék casusok történtek… a többin meg Isten áldása legyen”. A másik példa, hogy Ferenc halála után Mária Terézia kizárólag feketét hordott, és haját is rövidre vágatta.
Ferenccel amúgy némi franciás könnyedség és elegancia költözött be a bécsi Burg, majd később a Mária Terézia által építetett csodaszép Schönbrunn falai közé, ahol a spanyol etikett szigorú szabályai uralkodtak. Ferencet 1745-ben német-római császárrá választották, felesége társuralkodóvá tette osztrák, magyar és cseh földön is, de a királynő ügyelt arra, hogy azért az államügyektől távol tartsa. Amikor egyszer mégis felszólalt a koronatanácsban, Mária Terézia durván ráförmedt: ne foglalkozzon olyan ügyekkel, amikhez nem ért.
Ferenc amúgy sem volt politikus alkat, de kitűnő pénzügyi szakember, és gyakran kisegítette a feleséget, ha annak anyagi gondjai voltak. Fiatal korában felgyűlt adósságait hamar törlesztette, és élete végén már hatalmas magánvagyona volt. Állampapírokból szerzett pénzét birtokokba fektette, és külföldön gyarapította, bankot is alapított. Csendestárs volt a lottó bevezetésénél és hadiszállítóknál, gyárakat és manufaktúrákat hozott létre, kísérletezett az alkímiával is. Igen jóképű volt, ami a folyamatosan áldott állapotban lévő és egyre terebélyesedő Mária Teréziából féltékenységét váltott ki. Joggal. Előbb Colloredo grófné, majd Neipperg grófnő társaságában töltötte éjszakáit a királyi hitves. Ferenc 1765. augusztus 18-án Innsbruckban, Lipót fia esküvőjére készülve halt meg mély gyászba taszítva özvegyét.
A pár minden félrelépés ellenére boldog családi életet élt: imádták a szexet, bár ebben talán annak is szerepe volt, hogy szükség volt minél több gyermekre a dinasztia és politika érdekében. Összesen 16 utódjuk született, közülük II. József és II. Lipót császár és magyar király, Mária Karolina, aki Ferdinánd Nápoly-szicíliai király hitvese lett, Mária Amália Párma és Piacenza uralkodó hercegéhez ment nőül, a tragikus sorsú Mária Antóniából, azaz Marie Antoinette-ből pedig francia királyné lett.
Modern nevelési elvek és egészségtudatosság
Az akkori porosz nagykövet leveleiből tudjuk, hogy kispolgári háztartást vittek, a családi légkör fesztelen és barátságos volt. Naponta együtt reggeliztek a gyerekekkel, akik mise után kilenctől tanultak, a mama pedig az államügyeket intézte, gyakran úgy, hogy séta közben kis asztalkát erősített a derekára, hogy olvasni tudjon vagy papírokat aláírni. Kettőkor volt a közös ebéd, délután lovagoltak, vívtak, zene- és táncórákat vettek a főhercegek és főhercegnők, anyjuk ismét dolgozott, gyakran esti kilenc óráig is. Gyermekei közül csak Mária Amáliát kellett gyakran korholnia a műveletlensége miatt, és Mária Antóniát a könnyelműsége miatt, a többiekkel általában elégedett volt.
Minden gyermeknek minden palotában ötszobás lakosztálya és egy komornából, egy komornyikból és három cselédből álló saját személyzete volt. Mária Terézia akkor igen szokatlan modern nevelési elveket vallott az egészséges táplálkozásról, öltözködésről és a sport fontosságáról. De néha átesett a ló túloldalára. Hogy eddze gyerekeit, megparancsolta, hogy házon belül télen se öltöztessék melegen őket. Ez gyakori meghűléseket okozott, mert a bécsi Burgot nehéz volt átfűteni, a folyosók pedig huzatosak voltak. Amikor kitört a himlőjárvány, a királynő beoltatta magát és csemetéit is, ami elképesztő dolog volt akkoriban, hiszen akkor úgy vélték, szándékosan megfertőzik magukat. De kiderült, hogy az oltás védettséget ad, s ha a királynőn segített, akkor a mindenki máson is, gondolták az emberek. Amúgy ha valamelyik kis Habsburg megbetegedett, a királynő maga virrasztott betegágya mellett.
Elnézte lánya leszbikus viszonyát
De bármilyen gondos anya is volt, különbséget tett a gyermekei között. Mária Annára például sok figyelmet fordított, mert legkülönfélébb pszichoszomatikus tüneteket produkálta, hogy magára vonja anyja figyelmét. A rendkívül eszes, természettudományos érdeklődésű, tehetségesen rajzoló lány púpos volt, és a családban Hamupipőkének érezte magát. A trónörökös nagyképű volt, durcás, utálta a testvéreit, tudta, hogy egyszer ő lesz az uralkodó, és ennek megfelelően viselkedett. A szülők még támogatták is ebben, hiszen egy jövőbeli császár és király legyen öntudatos, kemény, a testvérek pedig szokják meg, hogy engedelmességgel tartoznak neki.
Mária Terézia kedvence Mária Krisztina volt, az egyetlen, akinek megengedte, hogy szerelemből házasodjon, és úgy éljen, ahogyan akar. Pedig később legalább akkora botrányt okozott, mint Versailles-ban a legkisebb lány, Mária Antónia. Mária Krisztina ugyanis leszbikus viszonyba keveredett bátyja, József feleségével, Mária Izabella Bourbon-pármai hercegnővel. Az udvarban közszájon forgott a két főhercegnő feltűnően szoros kapcsolata. Rajongó szerelmes leveleket írtak egymásnak, ezek közül sok fennmaradt, de más írott dokumentumok is utalnak erre. Többek közt Mária Terézia egyik levele szerint “e rajongó kapcsolat valójában túllép azon a határon, amelyen belül egy ilyen rokonszenvnek meg kellene maradnia, a mi felfogásunk szerint.”
Mária Terézia amúgy állandó levelezésben állt valamennyi gyermekével, nevelte, intette, feddte őket, tanácsokat adott mind családi életükre, mint politikai befolyásuk miatt. 1780-ban bekövetkezett haláláig összetartotta a családot. Utódja II. József lett, aki boldog házasságban élt, de lánya születése után a gyermek és a húgával, Mária Krisztinával leszbikus kapcsolatban élő felesége is meghalt. Anyja kérésére újra házasodott, egy bajor hercegnőt vett nőül, de még a frigyet sem hálta el vele, sőt a temetésére sem ment el. József tíz évig uralkodott, utóda Mária Terézia másodszülött fia, II. Lipót lett.
(Forrás: Hammond: Mária Terézia, Erzsébet, Zita; Etzlstorfer: Mária Terézia a gyermekszobában; MTI; Rubicon; Wikipédia)