A tengerbiológusok kutatása szerint a zátony 99,8 százaléka műanyaggal szennyezett, közel 18 tonna szemét gyűlt össze a Henderson-szigeten. Egy nagyjából 38 millió darab hulladékot jelent a mindössze 37 négyzetkilométeres atollon – állítják a Tasmaniai Egyetem és a brit Királyi Természettudományos Társaság munkatársai.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a törmelékek több mint a fele nem azonnal észrevehető, ugyanis körülbelül 10 centis rétegben már belepte azokat a homok. De amint kicsit turkálnak a homokban, borzongató látvány tárul eléjük: becsléseik szerint egy négyzetméterre átlagban 4500 darab műanyag szemét jut. Ez nem is olyan meglepő, tekintve, hogy úgy számolják: naponta nagyjából 13 ezer hulladékot mos partra a víz.
Jennifer Lavers kutató beszámolója mindennél jobban érzékelteti a zátonyon uralkodó, kétségbeejtő állapotokat: “Jártam már néhány olyan szigeten, amelyek a Föld legtávolabbi pontjain helyezkedtek el, és függetlenül attól, hogy hova, melyik évben és az óceánok mely területeire mentem, mindenhol ugyanaz a történet: a partok az emberi tevékenység bizonyítékaként teli vannak szemetelve. Mégis úgy gondoltam, hogy a nagyon távoli Henderson-sziget védve van mindettől. Totálisan tévedtem.”
Lavers elmondása szerint az atollon a rákok műanyag palackok, üres flakonok és tégelyek között élnek, az egyik általa észrevett rák konkrétan egy játékbaba fejében rendezkedett be.
A Henderson-sziget a csendes-óceáni Pitcairn-szigetek egyik legnagyobbika, a Világörökség része. Tíz – csak erre a szigetre jellemző – növényfajjal és legalább négy saját madárfajjal büszkélkedhet, lakatlan. Csakhogy az az állítás, hogy az ember oda még nem tette be a lábát, átvitt értelemben már nem állja meg a helyét, a világ más pontjain az óceánba kerülő emberi szemét egy része idáig sodródik. Lavers szerint ez is bizonyítéka annak, hogy most már a Föld minden szeglete érintett az ember által folytatott tevékenységekben.