Öt évvel ezelőtt Magyar Kornélia az egyik ismert politikai elemző cég politológusaként dolgozott. Ám néha elgondolkodott, biztosan a helyén van-e. Amit munkájából szeretett, az, hogy annak idején sokat dolgozott terepen, a romaintegráció lehetőségeit kutatta, állampolgári ismereteket is tanított roma fiataloknak.
Eközben a Boston Consulting Group (BCG), nagyvállalatokkal dolgozó tanácsadó cég az ötvenedik születésnapját ünnepelte. Szerették volna azzal is emlékezetessé tenni a dolgot, hogy felkarolnak egy társadalmilag fontos ügyet. Még egy kis közvélemény-kutatást is tartottak a kollégák körében, amelyből az derült ki, hogy a “romaügyet” különösen fontosnak tartják az emberek, ugyanis azt tapasztalták, hogy a partnercégeknél, amelyekkel kapcsolatban állnak, szinte egyáltalán nem dolgoznak roma fiatalok ahhoz képest, hogy hányan vannak, akik közülük leérettségiznek vagy diplomát szereznek. Adott volt a feladat: össze kell hozni a keresletet a kínálattal.
A program olyan sikeresnek bizonyult, hogy idén már a kilencedik zajlott. Ehhez azonban már profi menedzsert szerződtettek, mert a belsős munkatársak energiája fogytán volt. Így lett Magyar Kornélia politológusból az Integrom projekt irányítója. A cél továbbra is az volt tehát, hogy roma fiatalokat felkészítsenek a sikeres elhelyezkedésre. “Azt láttuk, hogy valami hiányzik – magyarázza Kornélia. – Sok a jól képzett, okos és tehetséges roma fiatal, de valamiért el sem jutnak komoly cégek állásinterjúira, vagy ha eljutnak, nem őket választják. Tudni akartuk, hogy miért.”
Az utolsó akadályok
Megkezdődött a kilencedik “casting”. Sorra érkeztek be a pályázatok, összesen kilencvenkettő, majd Kornéliáék személyesen is megismerkedtek a jelöltekkel. “18–35 éves pályakezdők jöttek Magyarország minden részéről. Középosztálybeli, fővárosi roma családból éppúgy, mint határ menti kistelepülésről, rossz körülmények közül. Harmaduknak volt felsőfokú végzettsége, a többieknek érettségijük és általában még valamilyen OKJ-s képesítésük. Volt köztük irodai asszisztens, jogi asszisztens, informatikus, pénzügyes, szociális munkás és szociológus. Volt olyan is, akinek két szakmai középfokú végzettsége volt, diplomája a Corvinusról, és már sokféle pozícióban gyakornokoskodott is. Többségük saját életében már ledolgozta a hátrányt, amivel érkezett.“
Az Integrom ebből az “alapanyagból” akarta a legjobbat kihozni: tökéletes jelölteket csiszolni. Huszonegy olyan embert választottak ki, aki eséllyel pályázhat az álommunkára, mondjuk egy multicég jó fizetéssel járó, fontos pozíciójára.
A négynapos felkészítésen a jelöltek olyasmiket tanulnak, hogy hogyan nézzen ki az önéletrajzuk, gyakorolják az interjúhelyzetet, de önismereti játékokon is részt vesznek. Mindezt hathavi mentorálás követi: nem engedik el az illető kezét.
Csak egy kis plusz
“Természetesen sokaknak jól jönne hasonló felkészítés, de szerintünk a cigány származású fiataloknak nagyobb arányban vannak hozott hátrányai, mint a nem romáknak. Egyszerűen mondva: aki roma szegénytelepre születik, az nehezebben jut el nagyvállalati szférába. Persze a szegénység nemcsak őket érinti, de nekik az előítéleteket is le kell küzdeni. Ezért célozza őket ez a program” – magyarázza Magyar Kornélia, aki szerint ennek ellenére nem az a jellemző, hogy a fiatalok “bejönnek ide, és panaszkodnak, hogy úgysem vesznek fel, mert roma vagyok. Inkább félelem van bennük, hogy megfelelnek-e“.
Persze egy pályakezdőnek sosem könnyű, de Kornélia szerint egy többségi, középosztályból származó fiatal nagyobb eséllyel talál támogatókat a családban, baráti körben, mint az, aki saját közegében nem ezt látja. “Nem akarjuk az egész »romakérdést« megoldani. Arra vállalkozunk, amit mi hozzá tudunk tenni az ügyhöz. Ezek a srácok sokszor borzasztó háttérrel jönnek, és a rokonságban, a lakhelyükön ők számítanak kivételnek, aki »kinő« közülük. Ezt a helyzetet nem könnyű fenntartani, hiszen a közeg gyakran visszahúz.”
Kornélia szerint mindenki fejleszthető, de számukra fontos, hogy csak olyanokat válogassanak be, akivel ilyen rövid idő alatt elegendő mértékben tudnak előrelépni. “Van, akinek csak kis iránymutatásra van szüksége, akinek csupán a kapcsolatrendszerünket tudjuk adni, de ez a ritka.“
A program alapgondolata, hogy abban, hogy egy cégvezető higgyen valakiben, fontos tényező, hogy az illető higgyen önmagában. “Nem nagy dolgokról beszélünk, ám mégis óriási változást érhetünk el. Kis lökést adunk, mivel csak olyanokkal foglalkozunk, akik képzettségük és képességeik alapján alkalmasak ezen pozíciók betöltésére. Nem »kvótaembereket« akarunk, és nem is arról van szó, hogy bárkit bejuttatnánk állásokba. Úgyhogy ezt nem is mondanám pozitív diszkriminációnak, hiszen a felkészítés után ők ugyanazon a procedúrán mennek keresztül, mint bárki.“
Nekik már sikerült
A pozíciót kínáló cégek szintén maguk jelentkeznek a programba, amely lehetőséget kínál például arra is, hogy a vállalati partnerek egy vacsora keretében ismerjék meg a pályázókat. Más kérdés persze, hogy az így felvetteket a munkatársak is elfogadják-e. “Az emberek sokfélék egy munkahelyen is. Van, aki elkezd cigányozni, mások meg ezt kikérik maguknak. De ez már össztársadalmi probléma” – fogalmaz Kornélia, aki három hónapja viszi a programot, melynek három éve alatt 100 jelentkezőből 21 jó állást kapott.
Köztük ott van Ricsi, aki informatikai szakközepet végzett, és egy fővárosi bankban állt munkába, ahonnan már el is halászta őt a versenytárs. Vagy Csatlós Melinda, aki a Magyar Telekomnál kapott munkát ügyfélszolgálati munkatársként. De Kornélia fontos eredménynek tart egy-egy személyiségfejlődést is. “Volt egy csendes fiú, alig beszélt, zárkózott volt. A négynapos tréning végére kiderült, hogy nagyon érzékeny, és képes nagyon odafigyelni másokra. A záróeseményen egész hosszan beszélt arról, mit értett meg a négy nap alatt, hogyan látja magát, és hogyan látják őt kívülről. Jellemző, hogy többen kishitűek, folyamatosan azon őrlődnek, hogy nem elég jók. »Én ide kevés vagyok« – mondják az elején. Aztán ők is sokat adnak egymásnak és tanulnak itt.“
Kornélia azt mondja, akinek sikerül elhelyezkedni, az megállja a helyét, a HR-esektől csupa jó visszajelzés érkezik, és megbecsülik őket. “Ezek a fiatalok iszonyatosan tepernek. Bár én azt szeretném, hogy csak annyira kelljen teperni nekik, mint bármelyikünknek.”
Megkérdezték Kovács Ricsit, mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik hasonló cipőben járnak.
Hogy ne adják fel. Próbáljanak meg a legtöbb tudást magukra szedni, és higgyék el, hogy lehetséges!“
“Az én közegemben senki nem képviselte az álláspontomat, nem rosszindulatból, csak nekik idegen ez – mondja Csatlós Melinda. – Én bevállalósabb vagyok. Viszont mindig hazamegyek, hogy ne felejtsem el, ki vagyok.