Trendi póló helyett páncél, edzőcipő helyett csizma
Este hat óra van, és egyre többen gyülekeznek a Budai Várnegyed aljában, fiúk–lányok vegyesen, lehetnek vagy húszan. Sok lépcső megmászása után, megérkezünk a vár udvarába. A magukkal cipelt hatalmas batyukat óvatosan teszik le a fűbe vagy odatámasztják féltett kincsüket a vár falának. Előkerülnek a gondosan tárolt kardok, kések, pajzsok is.
Mint megtudom, itt ma komoly hadi edzést tartanak, következő fellépésükre készülnek. A trendi pólókat, rövidnadrágokat, edzőcipőket felváltják a korhű csizmák, nehéz páncélos mellvédők, lenvászonból készült, bő szárú gatyák, tunikák, fejvédők, kesztyűk és harci sisakok.. A Nordegarde tagjai szép lassan 8. vagy 11. századi skandináv hajóssá, harcossá, kereskedővé, viking asszonnyá változnak át. Maguk mögött hagyják a mai civilizációt, és újraélik a viking történelmet.
Drága dolog a vikingség
Közben Zsófi is átöltözött. A megtermett harcosok között a törékeny és pici nő már a kézzel varrt viking ruhájában sürög-forog. “Most éppen egy alkarvédőt kötök fel a harcostársamnak – magyarázza a tudnivalókat Zsófi. – Ez a fontos kiegészítő vastag cipőtalpbőrből készült, olyan kemény, mintha vasból lenne. De alá van párnázva, hogy tompítsa az ütéseket és a kardcsapásokat. Valódi védelmi funkciója van.”
A harci felszerelések között van olyan, amit saját maguk készítnek, de van, amit kézművesekkel csináltatnak “Nekem is van egy ismerős kardkovácsom – ezt már a hagyományőrzők vezetője, Hézser Benedek magyarázza lelkesen –, az a cél, hogy korhű mintára készüljenek a kardok, kések, szablyák. Pontos replikákra törekszünk, korabeli ásatások leletei segítenek ebben. Persze ezek életlenek és tompák, mert ugye másnap a való világban mindenkinek dolgozni kell mennie” – teszi hozzá mosolyogva a csapatkapitány.
Öltözeteik, díszes kiegészítőik kézzel készülnek, ezért nem olcsó dolgok. A ruhákat és a fegyvereket folyamatosan karban kell tartaniuk. “Van rajtam tőr, tarsoly, öv és ékszer. A medálomon például a vikingek által tisztelt Perun isten látható. Van rajtam még egy bronz Odin-amulett is, ő a harc, a vezérek és a gazdagok istene. Ezek szintén korabeli leletek alapján készültek.”
Amikor a férfiak “hátulgombolósok”
Zsófit mindig is érdekelte a történelem. “A 9–10. századot nagyon szerettem, izgalmas volt számomra. Bőven vannak feltárt leletek is ebből a korszakból. A viking korban nekem a szabad nők szerepe volt a legszimpatikusabb.”
20 éves kora körül teljesedett ki Zsófi vikingmániája, és még ma, 35 évesen is ez a hobbija. A legtöbb barátja szintén vikingrajongó, kávézás közben is erről társalognak, naprakészek a legújabb leletekből, ásatásokból. Viking kötényét is maga varrta Zsófi – mutatja büszkén. “A korabeli viking nők házaiban felállított szövőszékeken a szövés, a varrás, mindennapi teendőik közé tartozhatott – avat be a tudományába. – És az asszonyok vezették a gazdaságot is, amíg a portyázó férfiak távol voltak.”
Gémes Zsófi már 15 éve vikinglázban ég, hétvégenként évszázadokat repül vissza az időben. Szintén megszállott társaival komoly történelmi csatákat vívnak, fellépésekre járnak, páncélba öltözve hagyományt őriznek. Amikor nem viking asszony, akkor pörgős 21. századi nő Zsófi: irodavezetőként dolgozik, otthon pedig lelkesen terelgeti örökbefogadott kislányát, és néha férje első házasságából született fiait is.
Megtudom azt is, hogy a viking asszonyok méltóságát az övükre akasztott kulcscsomó mutatta. Ez azt jelentette, hogy ura volt házának. Teljesen átvették férjük szerepét távollétének ideje alatt, így a férfiak nyugodtan hátrahagyhatták az otthonukat. A földművelés és gyereknevelés mellett a nők irányították a szolgákat, és megvédték földjüket.
Zsófi övén is mindenféle tárgyak díszelegnek. Például egy nagy kulcs és egy kis, fából faragott kanál lóg rajta. “A viking nőnek régen sok teendője volt a férfiak körül, akárcsak csak ma – mondja mosolyogva. – Nagyon fontos a harcosok itatása, korhű cserépköcsögöket viszünk utánuk a hagyományőrző fellépéseken, és itatjuk őket. Ha megnézed ezeket a sisakokat, teljesen beborítják a fejüket, csak szívószállal tudnak inni.”
A teljes harci felszerelésüknek elég nagy súlya van, volt már rá példa, hogy a tikkasztó hőségben az egyik fiú elájult, mert keveset ivott. A másik fontos dolog, amiben még a nők segédkeznek, az az öltözködés. Például a hátulgombolós súlyos páncélokat nem tudják egyedül felvenni a fiúk.
Egy igazi multikulti család
Zsófi lelkes mesélése közben négyéves Adri kislánya folyamatosan figyelmet kér. “Anya kérek zsepit, és szomjas is vagyok!” – nyomatékosítja jelenlétét.
A mai edzésre a családja is elkísérte a viking anyukát. Tiborral négy éve házasok. A férj előző házasságából származó fiai, Áron és Salamon is sokat vannak náluk. A vérszerinti gyerek sajnos nem jött össze a párnak. Zsófi szerint ebben egyes típusú cukorbetegsége is közrejátszhatott. Mindig magán hordja az inzulinadagolóját, a táskájában pedig ott lapul a vércukormérő. Szigorú diétát tart, állandóan szénhidrátot számol. A férje pedig nemcsak a vikingségét, hanem a cukorbetegséggel járó akadályokat is tökéletesen kezeli.
A fiatal pár három éve úgy döntött, örökbe fogadnak, így lesz teljes az életük. A beadott kérvényre gyorsan jött is a válasz. Egy roma kislány éppen családra várt. Az első találkozásnál eldőlt, hogy az akkor két és fél éves Adri őket választja szüleinek. “Igazi kis trollpalánta volt már akkor is. Mindenben ott van, folyamatos figyelmet, szeretet igényel” – mondja Zsófi.
Adri tisztában van vele, hogy ő nem Zsófi anyukája pocakjában volt kisbaba. Az sem kezelik titokként, hogy roma származású. Járnak a Romadopt elnevezésű csoportba is, ahol olyan szülőkkel találkozhatnak, akik szintén cigány kisgyereket fogadtak örökbe.
Mint mondják, a társadalomban meglévő előítéletekkel ők is gyakorta találkoznak, zsidó származásuk miatt érzékenyebben reagálnak. “Nemrég vakartam le egy falról egy »büdös zsidó« feliratot, ezek rosszul érintenek. A munkámban, társadalomkutatóként is az antiszemitizmussal foglalkozom” – magyarázza Tibor.
A férj, hogy ne lógjon ki a hagyományőrző sorból, csináltatott magának egy korabeli zsidó kereskedő ruhát. “Én is be tudok öltözni a fellépésekre, ha a szükség úgy hozza. Igaz, hogy nem vikingnek, hanem 10. századi spanyolországi zsidó kereskedőnek. Erre találtunk leírást, pont ugyanazt a kaftánt, öltözetet hordták, mint egy velük egyenrangú mór” – mondja mosolyogva Tibor, ölében az izgő-mozgó Adrival. “Egyébként nekem is van hobbim, a cigány kultúrát tanulmányozom, már jóval azelőtt is érdekelt, hogy Adri a családba érkezett” – teszi hozzá.
Egy ilyen nyitott, multikulti családban Adri esélyt kap, hogy toleráns és boldog ember váljon majd belőle. “Azt meg majd rábízzuk, hogy ő milyen hagyományt fog őrizni. Addig is mindenből kap egy kicsit. A zsidóságból, a cigányságból és a vikingségből is. Lesz miből választania!” – mondja az anyuka.