Két hónapja nőtt a bal halántékomon egy idegesítő szemölcsszerű valami, amit azonnal elkezdtem kapargatni, tépni, vakarni. Ennek az eredménye persze az lett, hogy a kicsi szemölcs a négyszeresére nőtt, nem elég, hogy szembetűnő lett, de már sem alapozóval, sem korrektorral nem lehet elfedni.
Ilyen esetben mit tesz egy egészséges gondolkodású ember?
Időpontot kér a bőrgyógyásznál, megmutatja, mit „alkotott”, és ha szerencséje van, telitalálat az első diagnózis, nekimennek lézerrel, vagy kap egy receptet, és egy hónap múlva már nem is emlékszik az idegesítő bőrkinövésre.
De mit teszek én? Én, aki komolyan elhiszi, hogy a bőrgyógyászathoz is ért – pont ahogy a mosógép-szereléshez (youtube-on keresztül), a bicikli-összeszereléshez (youtube-on keresztül), ütvefúráshoz (mobilon keresztül, apukám instrukciói alapján).
Persze, hogy belépek a Google-ba! Sorra beírom az alábbi kulcsszavakat: szemölcs, bőrkinövés, gomba, fertőzés – és tíz perccel később felállítok egy diagnózist, és szent meggyőződéssel hiszem és tudom, milyen bőrbajjal állok szemben, pontos nevén futószemölccsel – és már túrom is a gyógyszeres ládikámat, mert emlékeimbe bevillan, hogy valamikor réges-régen vásároltam egy kristályszerű szert, amivel leégethető a szemölcs.
Nem lopom az időt, bekenem a a szemölcsöt, bemesélem magamnak, hogy az a jó, ha mar, mert hát hat a szer, és halálos nyugalomban fekszem le aludni. Éjszaka 3:00 órakor aztán megébredek , elviselhetetlenül lüktet a halántékom: a kristály tényleg dolgozott, kimart a fejemből egy 5 forintos nagyságú területet, igaz, nem kímélte a szemölcsöt, de az egészséges bőrt sem.
Végeredmény?
Hatalmas sebtapasz díszeleg a halántékomon, és több ezer forintot kifizettem hámosítóra. A szemölcs meg persze meg se mozdult.
És hogy tanultam-e a hibámból?
Ma még azt hiszem, hogy igen, de ismerem magam, amint kihullik emlékeimből a kiégetett bőrdarab képe, legközelebb sem cselekszem majd másképp. Egyszerűen így vagyok összerakva, komolyan elhiszem, hogy mindenhez értek.