Ervin Appelfeld néven született Romániában, Bukovinának azon a részén, amely a második világháború után a Szovjetunióhoz került, és jelenleg Ukrajna része. A háborúban kilencévesen szemtanúja volt édesanyja megölésének, majd apjával a csernovici gettóba deportálták, onnan egy munkatáborba, ahonnan megszökött, és évekig egyedül bujkált.
1946-ban érkezett Izraelbe, ahol német anyanyelvét a héberre váltotta. Írásaiban gyermekkora világát örökítette meg. 1957-ben fedezte fel, hogy édesapja is életben maradt, és Izraelbe került, újra egymásra találtak. Izraelben a jeruzsálemi Héber Egyetemen irodalmat és jiddist tanult, majd maga is a beér-sevai Ben Gurion Egyetem professzoraként irodalmat tanított évtizedekig.
Aharon Appelfeld
Fotó: ULF ANDERSEN / Aurimages
Munkásságát Izraelben számos díjjal ismerték el, köztük a Brenner-díjjal, a Milo-díjjal, az Ussishkin éremmel, az Izrael-díjjal, és 2013-ban a Nemzetközi Man Booker-díjra is jelölték.
A zsidó irodalom egyik nagy alkotásának tekintett önéletrajzi ihletésű műve a 2005-ben magyarul is megjelent Egy élet története.