Oprah legyen a következő amerikai elnök? Inkább ne!

Oprah Winfrey több mint tévés személyiség, legalábbis az amerikaiak számára. Valóságos intézmény, ami eddigi életművét figyelembe véve egyáltalán nem meglepő: Oprah közel harminc évig volt a házigazdája az USA egyik legnézettebb tévés talk show-jának, népszerűségét és tehetségét pedig ügyesen kamatoztatva ő lett az Egyesült Államok leggazdagabb, multimilliárdos afroamerikai személyisége. A CNN közelítő becslései szerint teljes vagyona 2,8 milliárd dollárra tehető, míg a jelenlegi amerikai elnök Donald Trump személyes anyagi tartalékait körülbelül 3,1 milliárdra becsülik, bár ez utóbbi valóban csak becslés, lévén Trump a mai napig nem hozta nyilvánosságra adóbevallásait.

Oprah Winfrey, a két lábon járó szent

Winfrey-t több ízben is beválogatták a világ legbefolyásosabb emberei közé, emberi jogi és filantrópiai tevékenységéért pedig 2013-ban átvehette a legmagasabb rangú polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság Érdemrendet Barack Obamától.

Tény, hogy munkásságával sok területen segítette elő a haladást. Míg a talk show jelenség megteremtését Phil Donahue amerikai médiaszemélyiségnek tulajdonítják, Oprah Winfrey volt az, aki emberibbé, emberközelibbé tette a műfajt, műsorán keresztül sokat tett többek között a meleg, biszexuális, transzszexuális vagy épp transznemű emberek elfogadásáért, könyvajánlóin keresztül pedig támogatta a közművelődést, még akkor is, ha egyes kritikusai hajlamosak voltak a szemére vetni, hogy sokszor kétes minőségű ponyvairodalmat reklámoz. Elképesztő befolyásáról sokat elárul, hogy az általa népszerűsített könyvek vagy más termékek iránti jelentős keresletnövekedést egyszerűen The Oprah Effectnek nevezték el.

Miután 2000-ben az afroamerikaiak érvényesüléséért küzdő National Association for the Advancement of Colored People (NAACP) a Springarn-kitüntetéssel ismerte el addigi munkásságát, a Christianity Today egy The Church of O (O temploma) című cikkben megállapította, hogy Winfrey spirituális vezetőként is jelentős befolyással bír. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően Rudy Giuliani New York-i polgármester is őt kérte fel a Yankee Stadiumban megtartott gyászmise házigazdájának.

Mindemellett filantrópiai tevékenysége is rendkívül jelentős, 2004-ben a legnagylelkűbb amerikainak választották, 2012-ig bezárólag pedig körülbelül 400 millió dollárt adományozott az oktatást támogatására. 1998-ban létrehozta az Oprah’s Angel Network nevű jótékonysági szervezetet, amelyen keresztül különféle civil szervezeteket támogat világszerte. A hálózat például a 2005-ös Katrina hurrikán pusztítása után is aktívan segítette a helyreállítási munkálatokat és több mint 11 millió dollárt osztott szét segélyek formájában, amelyhez Winfrey személyes vagyonából további tízmilliót tett hozzá.

Ennek alapján jó lenne elnöknek, nem?

Tagadhatatlan, hogy Oprah Winfrey sok szempontból már most is igazi vezető személyiség, akinek szavait emberek tízmilliói lesik USA- és világszerte. Az azonban egészen más kérdés, hogy mi történne, ha a korlátok nélküli civil aktivizmusát feladná a Fehér Ház kedvéért.

Bár nem kizárt, hogy remekül helyt állna a poszton, jóval nagyobb esély lenne arra, hogy esetleges elnökké választását követően sokak számára okozna csalódást. Persze elképesztő népszerűsége valószínűleg sokat segítene a kampánya során, nagy kérdés azonban, hogy mihez kezdene, ha végül az ő kezébe kerülne a világ jelenlegi legnagyobb gazdaságának és legerősebb haderejének az irányítása.

Oprah-nak ugyanis – a jelenlegi elnök Donald Trumphoz hasonlóan – nincsenek politikai tapasztalatai. 2002-ben ugyan George W. Bush akkori amerikai elnök felkérte, hogy csatlakozzon Condoleezza Rice akkori külügyminiszterhez afganisztáni útja során, hogy személyesen bátorítsa az iskolába való visszatérésre az afgán lányokat. Oprah-stratégiának nevezték ezt a húzást, amelynek az lett volna a célja, hogy a 2001 októberében megindított terrorellenes háborút pozitív fényben tüntesse fel. Azonban amikor Winfrey visszautasította a felkérést, Rice utazását is későbbre halasztották.

Azok, akik most azt mondják, rossz ötlet lenne, ha Winfrey elindulna a 2020-as elnökségért, azzal érvelnek: személyében egy Donald Trumphoz hasonló ember kerülne a Fehér Házba, leszámítva, hogy Oprah lényegesen kevésbé megosztó személyiség, mint a sokszor meggondolatlan, botrányos, rasszista, szexista vagy egyenesen bunkó New York-i ingatlanmogul. És bár nem kell klinikai szakpszichológusnak lenni ahhoz sem, hogy megállapítsuk, Donald Trump intellektusához képest Oprah Winfrey maga a szellem vakítóan szikrázó tüze, ennyi még nem feltétlenül elég ahhoz, hogy valakiből sikeres amerikai elnök legyen.

Tapasztalat híján megennék reggelire

Donald Trump szűk egyéves elnöksége kiválóan bemutatja, mi történik, ha olyasvalaki kerül a legfőbb hatalmi pozícióba, akinek halvány fogalma sincs egy, az amerikaihoz hasonló méretű államapparátus működéséről. Persze Winfrey-nek valószínűleg nem kellene elmagyarázni az amerikai alkotmányt és annak kiegészítéseit (a múlt héten megjelent botránykönyv, Michael Wolff Fire and Fury: Inside the Trump White House című kötete alapján Trumpnak csak az alkotmány negyedik kiegészítéséig tartott a figyelme), de számtalan olyan terület irányításával kapcsolatban kellene felelős döntéseket hoznia, amelyekről fogalma sincs.

Gyakran hangoztatott közhely, hogy az amerikai elnökök munkájának minőségéért kevésbé a konkrét személyek, sokkal inkább az okosan megválasztott tanácsadók és miniszterek tehetnek. Ebben van is némi igazság, és valószínűleg ezen a téren az emberekkel a közös hangot könnyen megtaláló Winfrey sikeresebb lenne, mint a saját egóját mindenki másé fölé helyező Trump. Ettől azonban még ugyanúgy szembe kellene néznie a politikai intrikákkal, a különböző, egymás torkán taposó érdekcsoportok képviselőivel és az omlásveszélyes állapotban lévő amerikai politikai gépezet rozsdás fogaskerekeivel. Az sem mindegy, hogy milyen hátszéllel, kiknek a támogatásával tudná megszerezni az elnökséget, hiszen hiába multimilliárdos, egyedül ez még neki sem menne, még akkor sem, ha fél Hollywoodot maga mellé tudná állítani. Elvégre ez már Hillary Clintonnak sem sikerült – hiába a sztárok népszerűsége, az egyszeri amerikai szavazók problémáira nem tudott hatékony választ találni a 2016-os választási kampány során.

2020 nagyon közel van, az amerikai kampányidőszak pedig egyre korábban kezdődik, nem kizárt, hogy már az idei év második felében kampányüzemmódba kapcsolnak a pártok. Ha Winfrey komolyan gondolná az indulást, nagyjából fél éve lenne rá, hogy választ találjon olyan kérdésekre, mint az amerikaiak százmillióinak egészségbiztosítása, az országban élő, a legfrissebb becslések szerint több mint tízmillió illegális bevándorló áldatlan helyzetének megoldása, a republikánusok által nemrég megszavazott, 5,5 billió (!) dolláros adóreform hatásainak kezelése, hogy olyan rendkívül érzékeny témákról, mint a fegyverviselés, az etnikai feszültségek vagy a terrorizmus, ne is beszéljünk. Ezek pedig csak a belpolitikai témák, és akkor még nem említettük a Közel-Kelet helyzetét, Észak-Koreát vagy a rendkívül feszült amerikai–orosz kapcsolatok kérdését.

Nem az a baj, hogy nő, hanem hogy tapasztalatlan

Sajnos, 2018-ban is ott tart még a világ, hogy le kell szögezni: Oprah Winfrey-vel nem az a baj, hogy nő. Hillary Clinton Barack Obama ellen 2012-ben elszenvedett veresége után azt mondta: „nem törtük át az üvegplafont, de körülbelül 18 millió repedés keletkezett rajta”. Ha a demokraták jól játsszák ki a kártyáikat, könnyen elképzelhető, hogy az USA első női elnökét 2020-ban valóban beiktathatják a hivatalába. Elmúltak azok az idők, amikor egy hatalmi pozícióért versengő embereket a nemük különböztet meg egymástól. Oprah-val sem ez a gond.

Az egy dolog, hogy idén nyáron, sőt, az elhíresült Golden Globe-beszéd utáni percekben is azt mondta, nem fontolgatja, hogy induljon az elnöki posztért. Persze, nem ő lenne az első, aki egy ilyen nyilatkozatot követően mégis ringbe szállna, de sokak szemében ez már önmagában csökkentené a hitelességét. Az már egy másik kérdés, hogyan tudná kezelni, ha a jelenlegi, senki és semmi által nem korlátozott lehetőségeit hirtelen az elnöki hivatal szűk korlátai határolnák be.

Egyetlen összehasonlítással könnyű rávilágítani, hogy miért nem járna jól az USA – és a világ – Winfrey elnökségével. Van ugyanis egy hozzá kísértetiesen hasonlító személy, akiről sokan azt gondolják, hogy hasonló sikerrel pályázhatna az elnöki posztra, mint a talk show-k istennője. Michelle Obamáról van szó, akit férje elnökségének végén meg is kérdeztek, hogy gondolkodott-e már azon, hogy ő is megmérettesse magát a politikai arénában. Michelle Obamának ugyan nincs negyvenmillió twitteres követője, de kétségtelen, hogy népszerűsége és ismertsége világszerte vetekszik Oprah Winfrey-ével, sőt, az USA határain kívül valószínűleg többen vannak azok, akik az egykori first ladyt jobban ismerik, mint Oprah-t.

Michelle Obama magasan képzett jogász, aki a Princeton és a Harvard jogi karán végzett, majd közvetlen közelről, nyolc éven át nézhette, hogyan működik az amerikai elnökség. Ha csak ennyiből indulunk ki, neki máris sokkal több tapasztalata és háttértudása van hozzá, hogy adott esetben helyt tudjon állni az USA elnökeként. Ezt pedig nemcsak én mondom, hanem többek között Douglas E. Schoen, a The Hill politikai elemzője, aki szerint Michelle Obama – függetlenül attól, hogy egyelőre tartja magát hozzá, hogy nem száll versenybe 2020-ért – lehet a demokraták legerősebb ütőkártyája a Fehér Ház visszaszerzéséért folytatott harcban.

Azonban ha őt kivesszük a lehetséges jelöltek közül, Oprah akkor döntene bölcsen, ha nem akarná magához ragadni a vezetést. Ehelyett afféle királycsinálóként könnyen felhasználhatná befolyását, hogy egy képzett és tapasztalt jelöltet támogasson, vagy egy ígéretes tehetségből csináljon országosan is ismert arcot. Egyelőre nem nagyon látni, hogy a demokraták kiket állítanak majd csatasorba Donald Trump ellen, a mostanában emlegetett Elizabeth Warren nem valószínű, hogy jelenlegi politikájával meg tudná győzni a választókat, a szintén esélyesként emlegetett kaliforniai szenátornak, Kamala Harrisnek pedig még az ismertségét kellene növelnie ahhoz, hogy ringbe szállhasson 2020-ban. Oprah Winfrey ebben például sokat segíthetne, a későbbiekben pedig tanácsadóként segíthetné az elnöki munkát, befolyását megőrizve pedig sokat tehetne azért, hogy felsorakoztassa az embereket a következő demokrata elnök mögött. Ha pedig komolyan gondolná, hogy valaha az USA elnöke legyen, egy későbbi választásra készülve elkezdhetné felépíteni politikai karrierjét: indulhatna egy kongresszusi képviselői székért, vagy megpályázhatná valamelyik amerikai állam kormányzói posztját. Egy ilyen székben ülve pedig belülről is megtapasztalhatná az amerikai politikai gépezet működését és összegyűjthetné a most még fájóan hiányzó tapasztalatot, amit később egy elnöki kampányban is hasznosíthatna.

Ha viszont most úgy döntene, hogy mégis elindul 2020-ban, azzal az amerikai polgárok és a világ egy ugyanolyan jelöltet kapna majd, mint amilyen Donald Trump volt, azzal a különbséggel, hogy Oprah személyében nem egy narcisztikus megalomán amatőr, hanem egy szimpatikus amatőr kerülhetne az elnöki bársonyszékbe.