A 110 négyzetkilométeren elterülő, bejárhatatlanul hatalmas Walt Disney World Resort (vagy ahogy a legtöbben ismerik: Disney World) a világ egyik legnagyobb turistamágnese, ahová évről évre átlagosan 52 millió ember látogat el. Egy igazi álom, ahová a legtöbb gyerek szeretne egyszer eljutni az élete során. A floridai Orlandóban található műmennyországot azonban korántsem álomszerű vidék veszi körül. Míg a turisták a Disney World hiperszuper szállásain élvezik a vakációjukat, a vidámparkot olcsó motelek tömkelege övezi. Ezekben a motelekben nem a turisták keresnek szállást, a szobák a környék hajléktalanjainak szolgálnak otthonul. Számukra ez nem átmeneti szállás, sokan éveket élnek le itt egy apró motelszobában. Vannak gyerekek, akik itt születnek, és az egész gyerekkorukat élik le egy olcsó motelben. Karnyújtásnyira élnek a Disney World gyermekparadicsomától, amiért sokan több ezer kilométert utaznak, hogy láthassák, ők mégsem tehetik be a lábukat a szigorúan őrzött vidámpark kapuin. Nem engedhetik meg maguknak, hogy belépőjegyet vásároljanak, így számukra a Disney World az egész életükben folyton jelen lévő, mégis elérhetetlen álom marad. Egy floridai álom.
Olcsó motelek az álomvilág szomszédjában
Ezekhez a szobákhoz nem tartozik konyha, csak egy apró fürdőszoba, és a legtöbben ezt a problémát úgy oldják meg, hogy beszereznek egy mikrót, vagyis éveken át mikrózható gyorsételeken élnek, akár már kisgyermekkoruktól fogva. Sokan vannak köztük, akik nem azért kerülnek ilyen helyzetbe, mert nincs állásuk, hanem azért, mert olyan állásuk van, amiből nem telik arra, hogy kifizessék egy albérlet árát. Ezek a motelek viszont tényleg nem kérnek sokat – legalábbis az amerikai keresetekhez képest – a szobákért, nagyjából ezer dollár körüli (kb. 260-270 ezer forint) áron megoldható bennük a havi lakhatás. És hetente kell fizetni.
Nyugaton a helyzet változatlan
Van, aki még magának sem vallja be, hogy valószínűleg az egész életét egy ilyen apró lyukban fogja lehúzni, és azzal vigasztalja magát, hogy ez csak átmeneti állapot, de sokan beletörődtek a helyzetbe. Egyszerűen azért, mert nem ismernek mást. Az életük nagy részét egy ilyen helyen élték le, ahol a gyerekeik számára a motel parkolója szolgál játszótérül. Egy ilyen motel tetőt ugyan ad a fejük fölé, de biztonságot nem annyira. Ha egy héten nem tudják összeszedni a bért, nincs haladék, azonnal repülniük kell. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az állam időről időre úgy érzi, hogy kezdenie kell valamit a lassan tarthatatlanná váló helyzettel, és például hoz egy olyan szabályozást, hogy három hétnél tovább egyetlen motel sem fogadhat vendéget, így a lakók arra kényszerülnek, hogy pár napra átcuccoljanak egy másik motelbe, majd újabb három hétre visszaköltözzenek…
Egy film, ami rávilágít Amerika láthatatlan oldalára
Sean Baker rendezőt ugyan világéletében Amerika árnyékos oldala, pontosabban annak lakói – a két transznemű prostituáltról szóló filmjét, a Tangerine-t hazánkban is bemutatták – érdekelték, de néhány évvel ezelőttig ő sem hallott arról, hogy rengeteg olyan család él a hazájában, akiknek egy apró motelszoba az otthonuk. Amikor hallott a jelenségről, azonnal érezte, hogy megtalálta a következő filmje témáját. Viszont nem akart egy légből kapott mesét előadni, ezért maga is elutazott, sőt rövid időre beköltözött ilyen motelekbe, melyek lakóival és dolgozóival számtalan interjút készített. Végül a saját élmények, valamint a rengeteg beszélgetés alapján találta ki a filmje karaktereit, és írta meg a Floridai álom (hazai premier: január 18.) forgatókönyvét, amit a tavalyi cannes-i filmfesztivál óta ünnepel a világ.
Baker tapasztalata az, hogy a lakók között szinte csak a kisgyerekek voltak azok, akik kimondottan jól érezték magukat ebben a környezetben, hiszen nagyon kis helyen rengeteg gyerek élt, egyfajta óriási játszótérré változtatva számukra a motelt, ami mindig tele van haverokkal. „Ők voltak a motelek királyai és királynői” – nyilatkozta a rendező egy interjúban. Ezért döntött úgy, hogy a filmje főszereplőjévé a forgatás idején még csak hatéves kislányt, Brooklynn Prince-t teszi meg, és az ő nézőpontját használva mutatja be, milyen az élet egy Disney World melletti motelben.
Amatőrök és profik
Ha szegénységről forgatnak filmet, általában egy lehangoló művészdráma lesz a végeredmény, de Baker azáltal, hogy a filmje főhőseinek a motelben lakó gyerekeket választotta, teljesen más irányban indult el. A kis Moonee és barátai ugyanis tényleg úgy élnek ezen a helyen, mint a kiskirályok, akik nem veszik észre, hogy amin uralkodnak, az valójában egy szemétdomb. Együtt járnak pénzt kunyerálni fagyira, az emeletről köpdösik le a lent parkoló autók szélvédőjét, vagy épp bújócskáznak egy nagyot ezen az óriásivá nőtt, lepukkant lakótelepen. Égetni valóan rossz kölyköknek tűnnek, de a film titka éppen az, hogy a dolgot nem intézzük el ennyivel. A rendező az életképeket használva szép lassan közelebb hozza őket a nézőhöz, és lehet, hogy a való életben messziről el akarnánk kerülni őket, de legalább a vásznon nem bírjuk elfordítani a tekintetünk. Moonee például egy igazi neveletlen gyerek, de amikor megtudjuk, hogy az édesanyja egy húszas évei elején járó, egyedülálló lány, aki még maga is inkább nevelésre szorulna, és nem az lenne a dolga, hogy felneveljen másokat, elkezdjük másképp látni a dolgokat.
A Floridai álom társadalmi látleletnek is szuper, de a benne látható emberi történetek és a gyermeki szemszög miatt működik igazán.
Baker a Tangerine után megint megmutatja, milyen istenadta tehetsége van ahhoz, hogy amatőr szereplőkből emlékezetes alakításokat hozzon ki (például a Moonee anyukáját játszó Bria Vinaite-nek sem volt korábban színészi tapasztalata), ráadásul képes arra, hogy az amatőröket profi színészekkel keverve se lógjon ki a lóláb. A motel menedzserének szerepében például Willem Dafoe olyan eszköztelenül és természetesen illeszkedik be a szereplők közé, hogy az már önmagában bravúros.
A Floridai álom egy csodás, magával ragadó film egy nem mindennapi környezetben megélt gyerekkorról, és arról, hogy gyerekként még nem a pénz határozza meg a boldogságunkat. Minden pillanata imádnivaló.