Heinz Jakob (Coco) Schumann 1924-ben született Berlinben, édesanyja zsidó származású nő volt, édesapja pedig átkeresztelkedett a zsidó vallásra. Egészen korán megismerkedett a kor legfontosabb zenei irányzatával, a szvinggel, nagy hatással voltak rá az ezen a területen legnagyobbnak számító előadók, mint Duke Ellington, Chick Webb, Teddy Stauffer vagy Ella Fitzgerald, és hamarosan már ő is a berlini éjszakai klubokban játszotta a tánczenét.
A szving műfajnak kiemelkedő szerepe lett a náci Németországban (és a náci megszállás alatt tartott más európai régiókban). Mivel a jazzt és a szvinget Göbbels idővel betiltotta, a szvingbulik és a hozzájuk tartozó öltözködési jegyek a lázadás legfontosabb eszközeivé váltak (az egyik első páneurópai ifjúsági ellenkultúra bemutatásáról itt egy kimerítő írás). Coco Schumann négyfős zenekara is ekkor lett híres, sőt, nemzetközi hírű.
Schumannt idővel a mintagettóként elhíresült Theresienstadtba deportálták, ahol egy hajszálnyival nagyobb szabadságuk volt a fogvatartottaknak, mint más munkatáborokban, Göbbelsék ezt akarták ugyanis mutogatni a kételkedő nyugat felé. Így volt arra lehetősége Coco Schumannak, hogy a drótkerítés mögött is zenélhessen. A Ghetto Swingers nevű formáció is itt és ekkor alakult.
Schumannt aztán Auschwitzba szállították, és elmondása szerint csak azért élte túl a tábort, mert a Ghetto Swingers két másik tagjával együttest kellett alakítania, és kötelező volt zenélnie a nácik számára. Visszaemlékezései szerint naponta órák hosszat jammeltek, sokszor azért, mert a nácik unatkoztak az újonnan beszállított zsidók szelektálása közben.
A valaha Ella Fitzgeralddal, Armstronggal és Marlene Dietrichhel is együtt zenélt Schumann korábban azt mondta, hogy privilegizált helyzetének köszönhetően kapott például csizmát, amely életmentőnek bizonyult a fagyos lengyel télben. Nem túlzás azt mondani, hogy a jazz mentette meg az életét.