Saját halottjának tekinti az életének 80. évében elhunyt Ittzés Mihályt az MMA – közölte az művészeti akadémia sajtóosztálya a Librarius.hu-val.
Ittzés Mihály 1938. október 8-án született Sárkeresztúron. Zenei tárgyú írásai, zenekritikái 1965-től jelentek meg helyi lapokban, majd 1970-től cikkei, pedagógiai, zenetörténeti és elemző dolgozatai szakmai, kulturális folyóiratokban.
Fontosabb publikációi: „A múlt csak példa legyen.” A magyar történelem Kodály Zoltán műveiben (Kecskemét, Kodály Intézet, 1996); 22 zenei írás – Kodály és. elődök, kortársak, utódok (Kecskemét, Kodály Intézet, 1999); Zoltán Kodály, In Retrospect. A Hungarian National Composer in the 20th Century on th Border of East and West (Kecskemét, Kodály Institute, 2002); Bárdos Lajos – kismonográfia (Budapest, Mágus, 2009).
Oktatott 1963 és 1970 között Győrben, a Zeneművészeti Szakiskolában szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat, népzenét; szimfonikus és kamarazenekar vezetését. Kecskeméten 1970 és 1973 között a Kodály Iskolában gimnáziumi énektanár és karvezető volt. 1973-ban a kecskeméti Kodály Intézetben szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat, népzenét, karvezetést tanított. Tanára és előadója volt a kecskeméti Nemzetközi Kodály Szemináriumoknak, helyi és országos továbbképzéseknek 1970-ben.
Ittzés Mihály 2012-óta tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, a Magyar Kodály Társaság társelnöki tisztét 2007 és 2012 között, elnöki tisztét 2012 óta töltötte be. Tagja volt a Nemzetközi Kodály Társaságnak (IKS); a Zenetudományi és Zenekritikai Társaságnak; a Bárdos Lajos Társaságnak; a Liszt Ferenc Társaságnak és a Kórusok és Zenekarok Szövetségének (KÓTA).
A zenepedagógus, karvezető munkásságát Apáczai Csere János-díjjal (1988), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével (1998), Szabolcsi Bence-díjjal (2011), valamint a Kodály Zoltán Közművelődési Díjjal (2002) és a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány díjával is elismerték.