Kulcsár Győző Budapesten született, 1940. október 18-án. A második világháború alatt Németországban, majd Svédországban élt, ’46-ban tértek vissza Magyarországra. 15 évesen, viszonylag későn kezdett vívni, 1957-től az Újpesti Dózsa versenyzője volt. Egyetemi évei alatt a Miskolci EAFC-ban versenyzett, később Budapestre a Vasasba, majd az OSC-be igazolt.
Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1962-től 1979-ig szerepelt mindkét fegyvernem magyar válogatottjában, de kiemelkedő eredményeit párbajtőrvívásban érte el. Közel 20 éven át jelentős szerepe volt az akkoriban a világ egyik legjobb csapatának tartott magyar párbajtőr-válogatott sikereiben. A magyar csapattal 1964-től három egymást követő alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet, és 1968-ban az egyéni versenyt is megnyerte, így máig ő minden idők egyik legeredményesebb párbajtőrözője. A vívó-világbajnokságokon kilenc érmet – köztük három aranyérmet – nyert, valamennyit a magyar csapat tagjaként. A válogatottságtól az 1980. évi olimpia előtt vonult vissza, az aktív sportolást 1980-ban fejezte be.
Nemcsak legendás sportoló, de fantasztikus edző is volt
Kulcsár Győző 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki, 1976-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, majd 1985-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett. 1979-től 1980-ig a Magyar Vívószövetség főtitkára, majd 1988-ig a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya volt. 1988-ban külföldre távozott, Olaszországban telepedett le, és Vercelliben az AC Pro Vercelli egyesület vívóedzője lett. Tanítványai közül Maurizio Randazzo olimpiai bajnoki címet, háromszor világbajnoki címet, Elisa Uga olimpiai ezüstérmet és Európa-bajnoki címet szerzett. 2001-ben hazatért, és a Budapesti Honvéd–LNX vezetőedzője, így többek között Nagy Tímea, Kulcsár Krisztián és Boczkó Gábor mestere lett. Irányította az öttusázó Balogh Gábor vívóedzéseit is. Később a Vasas edzője lett. Ő volt a mestere Szász Emese olimpiai bajnok párbajtőrvívónak, aki 2016-ban nyert olimpiát egyéni párbajtőrvívásban.
Nagy Tímea, kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, sokszoros világbajnok, így emlékszik vissza szeretett mesterére a 2000-es sydneyi olimpia idejéről:
„A verseny napján úgy kellett ébreszteni. Általában ilyenkor már mindenki tűkön ül, kétszer mos fogat, háromszor fürdik, csak hogy teljen valahogy az idő. Már mindenki kész volt, amikor én kijöttem az ágyból, pipa voltam, hogy fel kellett kelni. És akkor szólt a mester, hogy jó lenne, ha…, mert most lesz az olimpiai döntő. És én meg egy hatalmasat ásítottam a képébe. A mester teljesen ki volt: ezért melóztunk, nem tudom én, hány évet, te meg itt ásítozol nekem? Aztán beültünk a buszba, mentünk a versenyre, és megint valamit akart, talán azt kérdezte, hogy a pengéim rendben vannak-e. És én még akkor is ásítoztam. Erre azt mondta: Na, jól van, akkor le vagy tojva, Nagy Tímea. És utána minden asszó után – meg persze közben is – beleásított az arcomba. Ezzel szépen elszórakoztunk, és még az olimpiai döntőben is ásítozott nekem, fel a pástra. Ez nagyon-nagyon jó volt. Innen lehet tudni, hogy valaki mennyire van pszichésen egyben, hogy nem mentek el a hangyák, nem turbózta fel magát túlságosan.”
2004-ben, négy évvel később Athénban is hasonlóan nyugodtan viselkedett nagy Tímea, és onnan is egy aranyéremmel tért haza, edzője akkor is Kulcsár Győző volt.
„Leültünk vacsorázni Kulcsár Győzővel – ott volt a többi sportoló is –, és iszonyú mennyiségű kaját vittem ki magamnak az asztalhoz. Mire azt kérdezte Győző, hogy ezt most mind meg fogod zabálni? Én meg halálos nyugalommal válaszoltam neki: Természetesen. Éhes vagyok. Teljesen ledöbbent, mert a legtöbb ember akkor már nem éhes, mert a gyomra összeugrik az izgalomtól, és még véletlenül se tud enni. Azt mondta Győző, hogy ezt nem hiszi el. Ha ezt az ő versenyzője megteheti, az egyáltalán nem is készül az olimpiára.”
(Forrás: Karle Gábor – Varga Sándor: Aranyak élőben című könyve)
Kulcsár Győző 52 éven át a világ élvonalában volt. 77 évesen, szeptember 19-én este hagyta el végleg a pástot.