Ha 1944-ben születsz a Dél szívének is nevezett amerikai államban, Alabamában, kisgyerekként egészen biztosan megismerhetted a szegregáció fogalmát. Ha afroamerikai lány vagy – mint Angela Davis –, akkor életed része lesz a megkülönböztetés, az elnyomás és az igazságtalanság.
Szegregált általános iskolába jársz, szinte mindenhol az éreztetik veled, hogy a nemed és a bőrszíned miatt te kevesebb vagy. Lehetsz teljes jogú ember, de csak otthon, a négy fal között. Főleg, hogy édesanyád már küzd az elnyomás ellen, ő a Déli Feketék Ifjúsági Kongresszusának egyik vezető tisztviselője.
A fiatal Angela a cserkészek felé indul, és megismerkedik a politikai aktivizmussal. Tüntetésekre jár a faji megkülönböztetés ellen, és hogy ne legyen könnyebb az élete a 60-as évek Amerikájában, kapcsolatba kerül a kommunisták ifjúsági mozgalmával is.
Hamar felismeri, hogy számára egyetlen kitörési pont van: a tanulás. Ösztöndíjjal kerül a Brandeis Egyetemre, ahol a csoportban mindössze három fekete diák van. És itt találkozik a híres német filozófussal, Herbert Marcuséval – ez a találkozás pedig eldönti Angela életét. Később a nő azt mondta,
Herbert Marcuse tanított meg arra, hogy lehet valaki egyszerre tudós, aktivista és forradalmár.
Angela a filozófia szak mellett dolgozott, hogy legyen pénze utazni. El is jutott Helsinkibe, a VIT-re (Világifjúsági és diáktalálkozó), ez az utazás pedig már az FBI figyelmét is felkeltette. Sajnos az FBI figyelme néha kihagyott, így 1963-ban – az akkor már a Sorbonne-on tanuló Angela Davis szülővárosában – az alabamai Birminghamben a fehérek felsőbbrendűségét hirdető Ku-Klux-Klan felrobbantott egy templomot, négy afroamerikai lányt megölve. Angela mind a négy áldozatot ismerte.
A lány Marcuse hatására a Frankfurti Egyetemre ment, és egy kelet-berlini kiránduláson arra a megállapításra jutott, hogy a kelet-német kormány jobban kezelte a fasizmus fennmaradó hatásait, mint az NSZK vezetése.
Ezek után nem meglepő, hogy Angela Davis az NDK-ban a Humboldt Egyetemen doktorált, a neves amerikai egyetemek pedig versenyeztek a baloldali gondolkodású, afroamerikai származású fekete nőért. Végül a Kaliforniai Egyetemen (UCLA) kezdett tanítani, miközben radikális feministaként tüntetett olyan apróságokért, mint az alapvető emberi jogok.
Egyre több embernek szúrta a szemét, hogy erőre kap a női öntudat, ezért a kaliforniai kormányzó, bizonyos Ronald Reagan addig nyomasztotta az egyetem vezetését, míg Angelát kirúgták állásából arra hivatkozva, hogy a nő a kommunista párt tagja. A későbbi amerikai elnök még azt is kijelentette, hogy „Ez a nő soha nem állhat többet katedrára Kaliforniában”.
Bár a bíróság visszaengedte a katedrára, az egyetem vezetése kitalálta, hogy Angela Davis nyilvános beszédei kimerítik az izgatás fogalmát, így inkább ezért rúgnák ki.
Aztán eljött 1970, és az egyetem vezetése végül megtalálta az okot, amivel eltávolíthatják Angelát a filozófia tanszékről. Egy bírósági tárgyaláson az egyik hozzátartozó fegyverekkel próbálta kiszabadítani a vádlottakat – túszejtés, lövöldözés, több halott. És a fegyverek egy része Angela Davis tulajdonában volt.
Az FBI azonnal a tíz legkeresettebb bűnöző listájára tette Angelát – ez előtte csak 2 nőnek „sikerült”. Bár a lövöldözés augusztusban volt, Angela Davis egészen október 14-ig sikerrel bujkált. Még Richard Nixon elnök is gratulált az ügynököknek a „veszélyes terrorista” elfogásához. Angela a bíróság előtt is ártatlannak vallotta magát.
Miután őrizetbe került, hatalmas tiltakozási hullám indult a világban. Csak Amerikában 200 helyszínen tüntettek, világszerte pedig 67 országban voltak megmozdulások. John Lennon és Yoko Ono dalt írtak a kiszabadításáért, de kiállt mellette Bob Dylan és a Rolling Stones is.
Végül mindössze 16 hónapot kellett börtönben töltenie, ami vélhetően negatív rekord az FBI Top 10-es listájának tagjától. Angela ezután Kubába költözött, ahol megállapította, hogy „csak a szocializmus alatt lehet sikerrel harcolni a rasszizmus ellen”, és végigturnézta a szocialista tábor országait, megkapva a Moszkvai Egyetem díszdoktori címét.
A 80-as évektől aztán ismét amerikai egyetemeken tanított, sokat tett a genderkutatások beindításáért. A kommunistákkal 1991-ben, a Szovjetunió széthullása után szakított, ellenzi a halálbüntetést, felemeli hangját a hímsovinizmus ellen, volt házas, előbújt mint leszbikus. Jelenleg nyugdíjasként él, tanít, küzd. Pont úgy, mint egy fekete lány, aki sosem hajtott fejet az elnyomás előtt.
A cikkhez az Angela Davisről szóló angol nyelvű Wikipédia-szócikket, az Encyclopedia of Alabama és a Guardian cikkét használtam forrásul.