„Én sohasem voltam ellene az internetezésnek, de arra nem gondoltam, hogy negyvenéves koromra az életem ennyire szerves részévé válik a telefonom. Most nem a közösségi oldalak használatára gondolok, bár azokat is rendszeresen mobilról követem, hanem arra, hogy szinte mindenhez használom a netes lehetőségeket. Van egy csomó applikáció a telefonomon. Ott vásárolok, nemcsak itthonról, külföldi oldalakról is. Szeretem az egészségmegőrző programot is, amelyik nézi, mennyit mozgok, mennyit alszom, mennyi energiát égetek. A számláim egy részét is ott fizetem, például a telefont, az áramot. Néha veszek egy-két lottót is telefonról, ezt azért szeretem, mert szól ha nyerek, nem kell a szelvényt ellenőrizgetnem, de az autópálya-matricát is telón veszem meg. Szerintem amúgy nem is érdemes sorolni, mennyi mindent intézek online, mert a környezetemben élők is ezt csinálják, ez ma már tök természetes. Egyébként már a gyerekeim is gyakran használják a telefonjukat, tettünk rá nekik fejlesztőprogramokat, kedvenc influencereik vannak, és játszani is engedjük őket, persze ezt mindet ellenőrzés alatt, és módjával.”
Megnyugtató
„Én régen amikor csak tehettem, személyesen intéztem mindent. Most is hiszek abban, hogy sok dolgot így jó megoldani, de be kellett látnom, hogy olyan rohamosan fejlődik a technológia körülöttem, hogy ha most nem tartok lépést vele, biztosan lemaradok. Aztán arra is rájöttem hogy nagyon sok időt spórolhatok, ha virtuálisan intézek dolgokat, fel is telepítettem a telefonomra több olyan applikációt, ami a hétköznapokban segít. Van vásárlósom, meg befizetősöm is, aztán tett rá a fiam recepteset is. Ha utazok, zenét szoktam hallgatni a telefonomon. Ha pedig a gyerekekről akarom tudni, hogy merre vannak, mit csinálnak, csak rájuk írok, és szinte azonnal jön is a válasz Messengeren. Nem is tudom, régen a szüleim hogy nem aggódták szét magukat, amikor nem voltam otthon, és nem tudták, mi van velem. A férjem is kezdi belátni, hogy mennyi jó oldala van annak, ha a zsebünkben van a netes telefonunk, és akkor használjuk, amikor csak akarjuk.”
Összenőve
„A munkám kapcsán állandóan elérhető vagyok, a telefonom az életem egyik fontos szereplője. A családom ezt nehezen viseli, amit valahol értek is, de másrészt tudom, hogy a mai rohanó világban ez már elfogadható kompromisszum. Mindenkinek jobb, ha egy-egy e-mail miatt nem túlórázom, hanem este válaszolom meg otthonról, mert így többet vagyunk együtt. Létezik karrier és család egymás mellett, csak ügyesen kell hozzá használni a technikai eszközeinket. A gyerekeinknek is vannak telefonjaik, de ők nem használhatják korlátok nélkül. Meséket nézhetnek rajtuk, de azt mi mondjuk meg, melyiket. A férjem – talán azért is, mert utálja, hogy a kezemben állandóan ott a telefonom – kevésbé nyitott az online életre. A közösségi oldalakat is hetente egyszer nézi meg csak, míg nekem megnyugvást ad, ha 2 szabad percben beleleshetek mások életébe, és láthatom, kivel mi történik. A múltkor talált magának egy csoportot, ahol a modellezésről osztanak meg infókat egymással, azóta többet időzik a neten, de függővé még nem vált. El lehet bagatellizálni az online technikai robbanást, ám nem érdemes szerintem, mert a boldogulásunk, a sikerességünk és egyébként a kényelmesebb, egyszerűbb életünk is az internethez köt bennünket. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég egy online vásárlás vagy egy csekkbefizetés, és rájövünk, hogy naponta akár több órával is megjutalmazhatjuk magunkat, ha virtuálisan intézkedünk.”
Kapcsolódó
Világszerte leállhat az internet
A technológia segít, hogy a kamaszokat is érdekelje a tanulás