Na, ez az igazi megoldás a „hajléktalanproblémára” – már nyolcvan embernek segítettek

Ajtó sincs, meg ablak sincs

Budapest külső kerületében, Újpest Városkapu környékén egy társasház belső udvarából felújítási munkálatok hangjai szűrődnek ki.  Közelebb érve az önkormányzati tulajdonban lévő földszinti bérlakásban tégláig bontott falak fogadnak. Ablak, ajtó még sehol nincs. A közel 50 nm-es hely száz évvel ezelőtt épült polgári lakás lehetett, ez látszik a belmagasságból is. „Gipszkarton-álmennyezetet fogunk kialakítani, hogy takarékosabban lehessen kifűteni. Figyelünk az energiahatékonyságra, a megfelelő szigetelésre is” – magyarázza Farkas Boglárka, a Habitat for Humanity Magyarország kommunikációs munkatársa.  A plafonig érő szálló porban védősisakot és pormaszkot viselő szorgoskodó alakokat lehet kivenni.  „Önkénteseink éppen gipszkartonoznak – mutat körbe a segélyszervezet munkatársa. – A mai napra közösségi médiában és más fórumainkon hirdettük meg a nyílt önkéntes napot, az itt lévők arra jelentkeztek.”

Nélkülözhetetlen segédmunkák

Éppen a leendő fürdőszobában állunk, az egyik lelkes önkéntestől tudom meg. A harmincas évei vége felé járó, pormaszkba és védősisakba burkolózott Edit szorgalmasan söprögeti a sittet. Először van itt, egyébként meg sikeres vállalkozó – kozmetikumokat gyárt, és dekoratőrként dolgozik. „Párom korábban segített már a Habitatnál. Tudott róla, hogy én is szeretnék valamit jótékonykodni. Megkérdezte tőlem, van-e kedvem gipszkartonozni egy rászoruló család leendő házánál. Nem tudtam mire, de igent mondtam” – tárja szét mosolyogva kezét. A beszélgetéshez csatlakozik Tamás, a nyúlánk srác is, aki jövőre érettségizik. Édesanyja volt már önkéntese a szervezetnek, innen tudott a lehetőségről. Energetikai mérnök szeretne lenni, szerinte ezt a mai melót egyfajta tapasztalatszerzésnek is fel lehet fogni, az önkéntességen túl persze. Nagy Tibor, a Habitat for Humanity Magyarország építésvezetője nagyon örült a mai önkénteseknek, mint mondja, ezek „nélkülözhetetlen segédmunkák”. „Reggel tartok egy eligazítást nekik, hogy milyen feladatok várnak ránk aznap, aztán hajrá! Mai  tervünk: a szülők hálószobájának és a gyerekszobáknak a víz- és hőszigetelése lesz. Remélhetően a karácsonyt már itt töltheti a család!” – mondja az építésvezető.

A Habitat for Humanity önkéntesei önkormányzati lakásokat újítanak fel (Fotó: Révai Sára)

A Habitat for Humanity önkéntesei önkormányzati lakásokat újítanak fel (Fotó: Révai Sára)

A Habitat for Humanity önkéntesei önkormányzati lakásokat újítanak fel (Fotó: Révai Sára)

A Habitat for Humanity önkéntesei önkormányzati lakásokat újítanak fel (Fotó: Révai Sára)

A Habitat for Humanity önkéntesei önkormányzati lakásokat újítanak fel (Fotó: Révai Sára)

A Habitat for Humanity önkéntesei önkormányzati lakásokat újítanak fel (Fotó: Révai Sára)

Második Esély

A „Második Esély Programmal” a Családok Átmeneti Otthonában élőknek segítenek önkormányzati bérlakáshoz jutni. Budapesten jelenleg három önkormányzattal (XIV. kerület (Zugló), XV. kerület (Újpalota) és IV. kerület (Újpest) van ilyen együttműködése a Habitat for Humanity Magyarországnak. „Számos önkormányzatot megkerestünk, végül velük alakult ki partnerség” – mondja Farkas Boglárka, a szervezet munkatársa.  Nagyon rossz állapotú önkormányzati lakások felújítására kötöttek szerződést. Természetesen a tulajdoni jog ugyanúgy az illetékes önkormányzaté marad, a Habitatnak és a kerületi Otthon vezetőinek „csak” bérlő-javaslattételi lehetősége lesz. „Ezek a felújítások rengeteg pénzbe kerülnek, és nem jöhetnének létre a nagyvállalati partnerek támogatása nélkül” – teszi hozzá a Habitat munkatársa. Például ennek a bérlakásnak a felújításához a METLIFE Biztosító adott pénzt. De vannak más támogató parterek is. Olyan építőipari cégek, ahonnan alapanyagokat kapnak: cserepeket, téglákat, festékeket. Egyéb vállalatokkal is kapcsolatban állnak, akik munkatársaikat küldik önkéntes nap keretében dolgozni. „Amikor elkészülünk a felújítással, visszaadjuk az önkormányzatoknak a kész ingatlant, ők átveszik műszakilag, és utána költözhet be a kijelölt, szerencsés család. Ebben a programban közel nyolcvan embernek segítettünk már, de sajnos a mi lehetőségeink is végesek, nem tudunk minden rászorulót lakáshoz juttatni” – összegez Farkas Boglárka.

Átmeneti élet

A most felújítás alatt lévő lakásba költözőket, egy négytagú családot CSÁO-ban, azaz a Családok Átmenti Otthonában találtuk meg, szintén Újpesten. Az S.O.S. Krízis Alapítvány címe titkos. Itt bántalmazás elől menekülők is élnek, úgyhogy nem lehetett fotókat készíteni még a bejárati kapuról sem, ami hosszas csengetésre nyílt ki. Az intézmény szép belső udvarral, kerttel, játszótérrel rendelkezik. A családok lakószobái az első és második emeleten találhatók. Hellenbárt László szociális szakember elmondta: tizenkét család befogadására van lehetőségük. Ide berendezett kicsi lakószobába költözhetnek, amelyek általában 16 négyzetméteresek, ebben 2-3, maximum 5-6 tagú családok kaphatnak elhelyezést. A fürdőszoba és a konyha közös helyiség, azon osztozik mindenki. „Jelenleg telt házzal, negyven emberrel működünk. Pszichésen megterhelő, hogy itt mindig mindenhol van valaki, privát szféra az szinte nincs” – teszi hozzá az intézményvezető. Náluk legfeljebb másfél évig tartózkodhatnak a bajba került emberek. „Számos élethelyzetből érkeznek hozzánk. Jellemzően, családi viszályok, bántalmazás, kilakoltatás után, vagy éppen más családok átmeneti otthonából. Főként segítő szakemberektől értesülnek rólunk, gyakori, hogy családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok révén kerülnek hozzánk az ügyfeleink, de természetesen van olyan is, aki magától jelentkezik” – hangsúlyozza az intézményvezető.

Bekerülés után a család két segítőt kap maga mellé. A családgondozó a gyermek körüli teendőkben segít, például ellenőrzi a védőoltásokhoz jutást, bölcsődébe, óvodába szoktatásban, iskolai kapcsolattartásban, kamasz lelki gondok kezelésében is támogatja a családokat. A másik szakember főállású segítő, diplomás családgondozó. Ő az, aki teljes körűen átlátja a problémát.  A cél, hogy az átmenetileg nehéz helyzetbe került család újra képes legyen az önálló életvitelre, és kezébe vegye sorsa irányítását.  Életrendezésre vonatkozó, megvalósítható cselekvési tervet dolgoznak ki együtt velük. „Vannak még egyéb szakemberek is a családok körül: jogász, pszichológus, fejlesztőpedagógus, és más fontos életterületeken is zajlik az együttműködés: munkavállalás, képzés, átképzés terén” – magyarázza Hellenbárt László

Kézzelfogható takarékosság

Nagyon fontos, hogy legyen munkaviszonyuk az intézményben lakóknak, itt kötelező a spórolás. Takarékossági számlát nyitnak, de mindezt nagyon körültekintően kell csinálni, mert a végrehajtó gyakorta  már ott van a családok nyakán. A lakhatásért, ellátásért személyi térítési díjat kell fizetniük, általában 20-30 ezer forintot. „Ha a család ezt három hónapon keresztül rendesen fizeti, illetve a vállalt takarékoskodási összeget is, akkor a harmadik hónaptól egyre nagyobb kedvezményt kapnak a havi térítési díjból, amit a takarékossági számlájukon írunk jóvá számukra. Ezt a lakóink nagyon szeretik, mert kézzel fogható eredménye van a spórolásuknak” – magyarázza a helyi motiválási szisztémát az intézményvezető. Jellemzően a családok 500-700 ezer forint megtakarítással kezdhetnek új életet. „Intézményünk egy család sikeres kiköltözése előtt áll.  Irén és János két kiskorú gyermek szülei, és a beköltözésük óta dolgoznak. Nagyon eredményesek voltak a megtakarítási programban is. Most nekik drukkolunk!”

Irénék

A Családok Átmeneti Otthonában az első emeleten laknak Irénék. A lépcsőn felérve a folyosóról ajtók nyílnak, minden ajtó mögött egy család. A szűk folyosón kiteregetett színes ruhákból máris árad a családtörténet. Irén (29) már várt minket, ma előbb eljött a munkahelyéről, ahol takarítóként dolgozik. Ebéd után vannak már, az asszony rakott krumplit főzött.  A szobafestő végzettségű férj, János (30) még nincs itthon, dolgozik. Évek óta egy önkormányzatnál főállású karbantartó. Két gyerekük van: Lacika 11, Leonetta 7 éves. A kislány az anyukája ölébe kuporodva éppen mesét hallgat. Lacika bravúros ügyességgel kártyából épít várat, egyre magasabbra rakja a lapokat. Még tart az otthonban a csendespihenő, ezért kell még egy kis ideig halkabban játszani. Leülünk a kis szobát szinte teljesen betöltő ágyukra. A vitrinben családi fotók, apró csecse-becsék, az asztal mellett két szék. A pici élettérbe befért még egy emeletes ágy is a kicsiknek.

A 11 éves Lacika (Fotó: Révai Sára)

Épül a kártyavár (Fotó: Révai Sára)

Irén, Laci és a kis Leonetta (Fotó: Révai Sára)

Fotó: Révai Sára

Fotó: Révai Sára

Fotó: Révai Sára

„Nekem is lesz gyerekszobám!”

A 11 éves Lacika már leendő saját birodalmáról álmodozik. „Tudod, nekem is lesz igazi fiús gyerekszobám, apa mondta, hogy saját ágyam és tévém is lesz!” – közben felteszi az épülő kártyavárra az utolsó lapot is. Ahová majd költöznek, abban a házban lakik az egyik osztálytársa is, aki már nagyon várja kis barátját. A kisfiú azt mondja: a foci a kedvence, Ronaldóért rajong a legjobban, az új lakhelyen lesz udvar is, ahol kedvükre labdázhatnak. Lacika természetesen focista (és autószerelő) szeretne lenni. A kislány közben elaludt édesanyja karjában, Irén szép óvatosan lefekteti a kicsit.

Csak az egyik gyereket hozhatják ide

A szülők tizenhárom éve élnek együtt. Eddig csak albérletben éltek, saját lakásra nem tellett. A legutolsó főbérlőjük eladta a házat, így menniük kellett.  Régóta kerestek új lakást, de hiába. A méregdrága bérleti díjon felül a legtöbben azt is mondták nekik, hogy egy gyerekkel jöhetnek, de kettővel már nem. Volt olyan albérlet is, ahova kisállattal igen, viszont gyerekkel már nem költözhettek volna. Végső kétségbeesésükben keresték fel a kerületi családsegítőt, ott ajánlották nekik ezt a krízisotthont.

Boglárka

Az anyuka fülében Boglárka feliratú, szép fülbevalóra lettem figyelmes. A fiatalasszony elmondta, hogy három évvel ezelőtt halt meg négy és fél hónapos Boglárka nevű kislánya, az ő emlékét őrzi a fülbevaló.  Irén szép sorban előveszi a vitrinből a kislány fotóit, és könnyekkel kezd mesélni.  „Egy ártatlannak tűnő megfázással került kórházba, majd gennyes tályogos tüdőgyulladást állapítottak meg nála. Nagyon-nagyon sok antibiotikumot kapott, de mégsem tudtak segíteni rajta. Talán emiatt is van bennem fokozott szülői aggódás. Nagyon féltem attól, hogy az albérletproblémák miatt nehogy elveszítsük a másik két gyerekünket is!  Istenbe vetett hitem és a családom iránt érzett felelősségtudat segített kilábalni a gyászból. És az is, hogy visszamentem dolgozni, és újra hasznosnak éreztem magam.”

Mint mondja, azért is tettek meg mindent itt a Családok Átmeneti Otthonában, és tartottak be minden szigorú szabályt, hogy együtt maradhassanak, és esélyük legyen az újrakezdésre. Persze nemcsak Lacika, hanem az egész családja nagyon várja már, hogy elkészüljön az új otthonuk, ahol ők is gyakorta együtt dolgoznak az önkéntesekkel. Szinte még most sem tudják elhinni, hogy – erőfeszítéseik eredményeként – ők lettek a kiválasztottak.