Bán Elemér 1917. október 8-án született Hajdúnánáson, ott járt iskolába, és ott fedezte fel kiváló, operakompatibilis énekhangját Makláry Lajos karnagy. Középiskolásként kezdett bejárni Debrecenbe, ahol Hoór-Tempis Erzsébet tanítványa volt két esztendeig.
A Zeneakadémiára
azonnal a harmadik évfolyamba vették fel,
ott Walter Margit növendéke lett. A színházzal Debrecenben találkozott először, amikor a zenede növendékei a városi dalárdával együtt mutatták be A corneville-i harangokat.
Bán Elemér 1941-ben végzett a főiskolán, András Béla karnagy Kolozsvárra szerződtette az újjáalakult Nemzeti Színház operatársulatához. Alapvetően
lírai tenorként tartották számon,
de sokoldalúsága már akkor megnyilvánult. 1944 őszén a kolozsvári opera Budapestre költözött, és decemberig a Városi Színházban játszottak, majd 1945 tavaszán Bán Elemér az Operaház kórusába került.
Még abban az évben Vaszy Viktor Szegeden újraszervezte kolozsvári társulatát, és Bán Elemért is odahívta. 1949-ben, a színházak államosításakor került újra Debrecenbe, és azóta is a városban élt.
Nélkülözhetetlen tagjává vált a Csokonai Színháznak
Míg Kolozsvárott 11 és Szegeden 9 szerepet alakított, Debrecenben 40 opera, 36 operett, 35 prózai darab és 11 zenés vígjáték színlapján szerepelt a neve. 1978 óta nyugdíjas, 1994 óta a Csokonai színház örökös tagja. Bán Elemért a debreceni teátrum saját halottjának tekinti.