Enyhébb esetekben hányást, hasmenést, görcsöket, súlyosabb esetekben akár idegrendszeri, szív- és érrendszeri problémákat, légzésleállást okozhatnak az erdei, bogyószerű termések, amelyeket viszonylag könnyen össze lehet keverni ehető társaikkal. Nemrég Facebook-posztjukban az egyébként valóban gusztusos indiai szamóca fogyasztásának veszélyeire hívták fel a figyelmet az Erdőmentők.
Mutatjuk – ez a gonosz verzió:
Ezt NE! (Fotó: Wikipedia)
„Sajnálatos módon évről évre még mindig előfordulnak mérgezéses esetek, nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is. Hiába a rengeteg figyelmeztetés – tájékoztatott Kissné Dóczy Emília, az ERDŐMENTŐK Alapítvány génrezervációs vezetője. – Azt szoktuk mondani jó tanácsként, hogy ha nem vagyunk teljesen biztosak benne, hogy milyen növénnyel van dolgunk, akkor inkább kerüljük el. Akkor se kóstoljuk meg, ha csábítóan néz ki a gyümölcse vagy bogyója.”
Veszélyes cserék
Könnyen összekeverhető például a húsos som a pirítógyökérrel, ráadásul sokszor egy helyen is élnek. A fekete csucsor termése vagy a farkasszőlő pedig a fekete áfonya termésére hajaz. „Gyakran tévesztik össze a gyalogbodzát a fekete bodzával, ahogy a már korábban említett indiai szamócát az erdei szamócával. A sor szinte végtelen, folytathatnánk a nadragulyával, a csattanó maszlaggal, a borókával, a tiszafával, az ördögcérnával és akár a mérgező gombákkal is. Ezek mind-mind olyan élőlények, melyek a mennyiség függvényében akár komoly mérgezést is okozhatnak, és az még halállal is végződhet” – hívta fel a figyelmet a szakember.
Ha felfelé álló, rücskös termést látsz, ne edd meg!
Az indiai szamóca az erdei szamócához hasonló, de íztelen, enyhén mérgező termésű növény. 3–7 cm magas, elterülő, félörökzöld, lágyszárú, évelő növény. A levelek széle csipkés-fűrészes szélű. Nagy, 1-1,5 cm-es, kerek áltermése a földi eperéhez hasonló, színe élénkpiros, felülete magvaktól rücskös; belül fehér vagy rózsaszín, szivacsos, íztelen. Leginkább az erdei szamócával lehet összetéveszteni, amelynek virága fehér, termése nem feláll, hanem lefelé hajlik és érett termésén nem állnak ki annyira a magvak.
Forrás: Wikipédia
Mit tegyünk, ha baj van?
Ezek a növények Magyarországon bárhol előfordulhatnak, de vannak preferált élőhelyei. „Mielőtt elindulunk kirándulni, tájékozódjunk az adott területről, ismerjük meg az élőhelyet, és fontos, hogy tartsuk be a mindent a szemnek, semmit a kéznek elvet, hogy elkerüljük a bajt” – tanácsolja Kissné Dóczy Emília.
Ha mégis azon kapjuk a gyereket, hogy tömi magába az eperszerű bogyókat, legjobb, ha a lehető leghamarabb orvosi segítséget kérünk. „Az első az, hogy még gyanú esetén is hívjuk fel a mentőszolgálatot, vagy forduljunk azonnal orvoshoz. Amíg orvos nem látta a gyermeket, addig ne adjunk neki enni, maximum egy kis vizet igyon, ha nagyon szomjas. Ha súlyos az eset, próbáljuk a gyermeket meghánytatni! Azonban kétéves kor alatt ezzel is nagyon körültekintőnek kell lennünk. Fontos, hogy a növényből, a hányadékból is gyűjtsünk be mintát, hogy a szakemberek minél pontosabban meg tudják határozni a mérgező növényt és annak hatóanyagát. A kórházban általában gyomormosást végeznek, és gyógyszeres kezelésben részesítik a beteget. A lábadozási idő változó, bizonyos esetekben sajnos hosszúra nyúlhat.”
Leginkább a kisgyermekek veszélyeztetettek
A Nemzeti és Népegészségügyi Központ 2018-as jelentéséből kiderül, hogy 29 gomba és 110 növény esetében történt véletlen mérgezés, jelentős részük gyerekekkel. A legveszélyeztetettebb a 0-4 éves korosztály, a növényi mérgezések 77%-át ők szenvedték el.
A nap 24 órájában elérhető segítségnyújtás:
Heim Pál Gyermekkorház Toxikológia és Anyagcsere osztály
Budapest 1089, Üllői út 86.
Telefon: 06-1/333-50-79