„Nyolc négyzetméteren élünk, de nekünk ez palota!” – szűkös élet egy szociális bérlakásra várva

Ági évekig hánykolódott kisfiával egyik átmeneti otthonból a másikba, amikor egy család felajánlotta nekik segítségül nyolc négyzetméteres lakását. A hely olyan pici, hogy még egy szék sem fér el benne, ahová leülhetnének, Ági és Lala mégis boldogok, mert ahogy ők mondják, láttak már ennél sokkal rosszabbat is. Esténként pedig egy szép lakásról álmodnak, régi kredenccel a konyhában és egy íróasztalról. Egy íróasztalról, mert bizony ez a tízéves Lala legnagyobb vágya.