A háború ötödik napján inkább csak szállingóztak, a hatodikon megtelt menekültekkel a Nyugati pályaudvar és környéke. Eddig egy kordonnal ekülönített területen várták őket a Pályaudvar bejáratánál; ez most változott, a Nyugati bal oldalán kaptak egy nagyobb, átjáróként szolgáló termet a civilek, hogy ott osszák az adományokat és koordinálják a segítségnyújtást.
A terem hullámokban telik meg, volt, hogy mozdulni sem lehetett. Főleg fiatalok és családok érkeznek, köztük rengeteg kárpátaljai magyar is, de sok volt az Ukrajnában tanuló külföldi diák. Az önkéntesek – egyik oldalon a Vöröskereszt, a másikon a Református Szeretetszolgálat emberei – asztalokon keresztül osztják az adományokat: ételt, gyerekjátékokat, ha kell, tampont, vény nélküli gyógyszereket. Közben folyamatosan érkeztek a szállítmányok a nagy hipermarketek zacskóival. A környéken több önkéntes tolmács teszi a köröket, és még sofőr is rendelkezésre áll. A gyerekes anyukák egy elkülönített kanapén pihenhetnek és szoptathatnak, ha szeretnének.
Fotó: Neményi Márton
Egy apuka hiába kért fejfájás elleni gyógyszert, egy csapat fiatal pedig okostelefonba való tűt keresett, hogy kicserélje az itt kapott SIM-kártyákra a sajátokat. Úgy tűnik, főleg ezekben az apróságokban van hiány: jól jön a powerbank, a különféle USB-kábelek, ha valaki arra jár, tartsa észben.
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Egy rossz szót sem hallottunk, rosszalló tekintetet sem láttunk, ilyen összefogásra nem emlékszünk a közelmúltban.