A híres mexikói halottak napi ünnepen egy különös egyvelegben keverednek az ősi azték és a Kolumbusz után meghonosodott katolikus hagyományok. Hitük szerint november elsején a meghalt gyermekek, másodikán a felnőttek lelke tér vissza a földre.

Mexikóban nem az itthon ismert félelmekkel és idegenséggel viszonyulnak a halálhoz, és nem tartanak a lelkek megidézésétől sem. A Día de Muertos színes kavalkádjában helye van a zenének és finom ételeknek, sok-sok édességnek is. A halottaiknak oltárt, Altar de Muertost építenek, étel- és italfelajánlásokat téve a szerettüknek.

Mindez nem jelenti azt, hogy számukra ne volna egy emelkedett ünnep a halottak napja. Néhány éve például az amerikai Mattel cég Día de Muertos Barbie-babát dobott a piacra, ami óriási felháborodást keltett a mexikóiak körében. „…azzal vádolják a gyártót, hogy tiszteletlen módon pénzt akar csinálni a mexikóiak egyik legszentebb ünnepéből. Sokan egyenesen a gyártás és forgalmazás leállítását követelték” – írtuk akkor.

La Catrina alakja ihlette meg a Mattelt is. A díszes női népviseletbe öltöztetett bábu valójában egy csontvázat mintáz, és bár népi figuraként él a köztudatban, valójában egy karikatúraművész, litográfus, José Guadalupe Posada (1852–1913) alkotta meg a századforduló környékén. A csontváz nővel mindenféle formában találkozhatunk ilyenkor Mexikóban a jelmezektől a cukorból készült alkotásokig.

A színekkel, ízekkel, illatokkal teli ünnepen az emberek az otthonaikat és a temetőket is feldíszítik, valamint családi összejöveteleket szerveznek a halottak tiszteletére.

Temető- és templommakett cukorból. Számunkra akár bizarr is lehet az ötlet, koporsókat és keresztet enni halottak napján? Mindez tökéletesen visszaadja a mexikóiak felfogását, akik hallgatás és néma gyász helyett szembenéznek és megélik a szeretteik elvesztését, egyfajta gúnyt űzve a halálból. Mint a felajánlott ételek, italok is mutatják, ők lélekben igen szorosan tartják a kapcsolatot a meghalt hozzátartozóikkal.

Mézeskalács házikó helyett cukorkatemető.

A tradicionális Alfeñique (erről még lejjebb lesz szó) édességműhelyek októberben megtelnek Día de Muertos édességekkel. Legnépszerűbbek a csokoládé és cukorkakoponyák.

A csontvázak, koponyák és koporsók talán sehol a világon nem kapnak ilyen kitüntetett szerepet, mint Mexikóban. Csontváznak öltözött jelmezesek színes bokrétákkal a fejükön vonulnak énekelve, és marcipánkoporsókat is árulnak a milliónyi édességkoponya mellett.

A lenti formák csokoládénak tűnnek, pedig ezek az agyagformák, amibe öntik majd a cukorkeveréket, illetve a folyékony csokoládét.

A cukorkoponyák az úgynevezett alfeñique-ből készülnek. Ez egy Spanyolországból származó édesség, amelynek készítési technikáját valószínűleg az arab hagyományokból vették át. Az alfeñique nádcukor, tojásfehérje, víz és citromlé keverékéből áll össze.

Nem biztos, hogy a legtökéletesebb higiéniai feltételek mellett, de elvitathatatlanul kézműves módon készíti a Mejía család az édességkoponyákat.

Az ünnep nagybetűs péksüteménye a Pan de Muertos, egy édes kalácsféle kereszttel a tetején. Az ünnepi összejövetelek és a halottaknak való felajánlások alapját képezik.

Ilyen szép, színes és élettel teli is lehet a halottakra való emlékezés.