Képeken megörökítve persze minden kicsit más, kicsit talán szebb is, de mindenképpen színes és részletgazdag. A kamerára márpedig most nem lehetett panasz: a Xiaomi legújabb képalkotó rendszerével felszerelt, csúcskategóriás mobiljával, a Xiaomi 12T Pro-val fotóztuk végig a napot, ami nemcsak jó móka, de képminőségben is igazi wow élmény volt.
Még leírni is szörnyű, de reggel 5:40-kor csörög az ébresztő. Kelni kell, nincs mese, a gyerekeket össze kell készíteni és ki kell vinni az állomásra, hogy reggel nyolcra pontosan beérjenek a szomszéd városban lévő, gondos mérlegeléssel kiválasztott iskoláikba. A 120W-os gyorstöltőnek köszönhetően, mire megittam a kávét és felöltöztem – vagyis 19 perc alatt – teljesen feltöltődött a telefon. Ezzel a nap folyamán több gond nem is volt, egy töltéssel az egész napot kibírta a tekintélyes, 5000mAh-s akkumulátor.
Az utcára természetesen csak sminkben lépünk ki
Eleinte a hajnali állomástúra felért egy sokkal, de mostanra határozottan megszerettük: ezek a sötét, párás, téli kora reggelek egészen békések, hiszen ilyenkor még alig vannak az utakon. Útközben beszélgetünk a gyerekekkel az élet dolgairól – most már egészen összeértek, a 13 éves nagyfiúnak és a 16 éves nagylánynak sokszor döbbenetesen egyformán jár az agya. Aztán puszi, és kiteszem őket a vasútállomás gyönyörű, műemlék épülete előtt. Velük már csak este fogunk újra találkozni. Ez a baj az európai télben: az ember csak hétvégén látja a szeretteit nappali fényben. Az ilyen sötét reggeleken kimondottan jól jön a Xiaomi 12T Pro erős kamerája, a 200MP-es képalkotó rendszer, amit forradalmi hardver és a Xiaomi saját fejlesztésű mesterséges intelligencia algoritmusa működtet, így még gyenge fényviszonyok között sem kellett izgulni, hogy vajon sikerül-e szép fotókat készíteni.
Mire kiérek a piacra, a nap is felkel. A piacozás soha nem egy gyors program, valahogy mindig összeakadok ismerősökkel, akikkel alaposan ki kell vesézni, hogy mi történik a világban éppen. Mindent megtárgyalunk körülbelül tízezer szóban, géppuskasebességgel pergő nyelvvel (otthon dolgozó anyukáknak ez a spontán társasági élete, ki kell használni minden pillanatát), majd búcsút veszünk egymástól és irány haza. Portréfotó készítésénél nagy segítség volt a kamera szenzorába épített 2x-es zoom, amely a hatalmas, 1/1.22″-es szenzor képességeit használja ki.
Birsalmát illat alapján érdemes venni
Az állomásra vezető úton a szájunkból kilógó vajas kifliről nem érdemes különösebben megemlékezni, a tízórainak viszont megadjuk a módját: a szintén otthon dolgozó férjjel együtt békésen megkávézunk, amihez nyilván süti is jár. A képen látható édesség az olasz crustata, és amikor először láttam Toszkánában, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen van, és pláne, hogy működik is. Ez egy sima linzertészta, megkenve jó sok lekvárral és megsütve (az adventi alkalomra való tekintettel betlehemi csillaggal díszítve). Az első kóstolás után azonban rájöttem, hogy ha igazán jó a lekvár, akkor ez egy nagyon ütős süti, márpedig mi lehetne jobb a kert végében termett fügéből főzött fűszeres, illatos lekvárnál? Hát, a belőle készült crustata, egy finom kávéval! Sajnos a konyhai fényviszonyok télen nem éppen ideálisak, a legtöbb fényképező csak erőlködik, de a Xiaomi 12T Pro tripla kamerája ezt a kihívást is jól kezelte.
Kávé a függés crustata. Az advent tiszteletére betlehemi csillag díszítéssel
Ezután búcsút intünk egymásnak a férjjel, felmegyek a dolgozószobába és – a munka és a család egyensúlyára szigorúan ügyelve – munkához látok. Akkor vagyok elégedett azzal, amit csinálok, ha még magam is elvigyorodom időnként azon, amit az előbb a monitorra vetettem.
Az ebéd mindig gyors, sőt, szélsebes. Az évek alatt kifejlesztettem magamban a 20 perc alatt ebédet főzés szuperképességét. Sok zöldség, kevés hús, az is leginkább csirke, esetleg kolbász, némi egészséges szénhidrát, jó sok fűszer és pikkpakk, kész is az étel. Szerencsére a férjem elég nyitott az ilyesmire, a gyerekek meg úgyis a suliban esznek. Az általam képviselt kulináris stílust a hangzatos „nemzetek konyhája”, esetleg „fúziós konyha” névvel illetem, ami még mindig sokkal vonzóbb, mintha „ez van itthon, ebből főzünk” lenne a neve. Általában be is jön, amikor meg nem… hát, ilyen az élet.
Vidéki romantikánkhoz hozzátartozik a fahordás is. Mi ezt imádjuk, a friss levegőn végzett könnyű fizikai munka leginkább abban segít, hogy akkor is kimenjünk és mozogjunk, amikor legszívesebben bent punnyadnánk (oppardon, kuckóznánk) a jó meleg szobában – ami épp az odahordott fától lesz jó meleg. Az önnön farkába harapó kígyó esete, de pozitív értelemben. A Xiaomi képoptimalizáló funkciói pedig segítettek a fókusz megtartásában, vagyis, hogy mozgás közben is éles maradjon a kép.
Szigorúan sötétedés után elkezdenek hazaszivárogni a gyerekek az iskolából, illetve a nagylány éppen egy tanulmányi versenyen vett részt, de attól még ő sem maradhat ki a jóból: a tél egyik legizgalmasabb része, amikor adventi díszbe öltöztetjük a lakást. Természetesen, amint hazaért, úgy, ahogy volt, magas sarkú cipőben be is állt és lelkesen adogatta a testvérének a gömböket, aki felakasztotta azokat a fenyőgirlandra. Mindezt persze már hangulatvilágításban, a háttérben meg pörög a Jazz Christmas lemez, tényleg.
Ezután, jó kamaszokhoz méltó módon, a gyerekek újra szétszélednek, behúzódnak a szobájukba, ahol lázas tanulás látszatát keltve, természetesen egészen mást csinálnak, mi pedig kiszöktünk a térre, megnézni a karácsonyi kivilágítást. Ha pedig már ott voltunk, kipróbáltuk, hogy milyen a forró csoki, a tetején karamellizált pillecukorral. Finom. A Xiaomi 12T Pro az efféle, sokszor maszatos kézzel járó tevékenységeknél is szalonképes marad, mivel az ívelt, matt hátfalon kevésbé látszanak meg az ujjlenyomatok, ráadásul, kompakt kialakításának köszönhetően, még a viszonylag kis kezű nők (és gyerekek) is kényelmesen és biztonságosan meg tudják tartani.
Forró, édes, illatos kakaó
A nap utolsó kihívása, hogy sikerüljön vacsorára összetrombitálni a csapatot és asztalhoz ültetni mindenkit egy időben. Ennek az igyekezetemnek gyakran áldozatul esik az étel: kihűl, összeesik, odakap, de annyi baj legyen, a fondü akkor is fondü, ha az alján kissé megbarnul a sajt, mire mindenki lefárad és villát ragad.