Ki ez a bringás a kajás dobozzal? Michael Woods egy családi tragédiából merített erőt élete legjobb teljesítményéhez

Az elmúlt napokban vírusként hasított végig az interneten a kanadai kerékpáros, Michael Woods neve, aki a hétvégén a Zürichben zajló kerékpáros-világbajnokság férfi mezőnyében mérettette meg magát. Woods a kiélezett verseny után sajnos nem jutott tovább a válogatóba, így lehetősége sem nyílt arra, hogy küzdjön a dobogós helyezésért. Ennek ellenére mégis az online hírportálok címlapjaira került, mégpedig az igen szokatlan étkezési szokása miatt.

Sokakban felmerült már a kérdés, hogy egy hat és fél órás verseny során a sportolók hogyan tudnak hidratálni, és hogyan tudják bejuttatni szervezetükbe a megfelelő tápanyagokat. Michael Woods a táv közben úgy döntött, hogy egy sajátos módszert alkalmaz, és a nagyjából 50 kilométer per órás sebesség mellett elővette az ételhordóját, majd megebédelt.

A vírusvideó után persze sokan elkezdtek találgatni azzal kapcsolatban, hogy mi rejtőzhetett a versenyző uzsonnás dobozában, azonban állítólag nátrium-bikarbonát gélt tartalmazott. A gél segít csökkenti a tejsav felhalmozódását az izmokban egy intenzív edzés során, ezzel is javítva a sportolók teljesítményét. Woods végül az 54. helyen ért célba. 

„Szuper nehéz nap volt. Igazából nincsenek rá szavak, csak annyit mondanék, hogy ez egy nehéz nap volt” – mondta a verseny után Woods. De vajon ki rejlik a kerékpáron “ebédelő” versenyző mögött?

Michael Woods karrierje abban az időszakban kezdett el virágozni, amikor mások kezdtek kiégni

Michael Woods már gyerekként is tele volt rengeteg álommal és ambícióval, amikért mindig is keményen dolgozott. Elsőként a jégkorongban próbálta ki magát, éppen ezért nagy vágya volt, hogy egy profi sportcsapatba igazoljon. Sajnos akkoriban még túl fiatal volt ahhoz, hogy kitörjön a házi bajnokságokból, így inkább egy olyan sportot keresett, ami jobban passzol hozzá. Nem sokkal később a futás szerelmese lett. 

„Elmentem az első pályaedzésemre, és beleszerettem a légkörbe” – emlékezett vissza Woods, aki olyannyira megtalálta a kedvenc mozgásformáját, hogy szinte azonnal bezsebelte a győzelmeket. 2001-ben például megnyerte az ontariói U15-ös terepbajnokságot. 2005-ben nemzetközi rekordokat állított fel, ráadásul ő volt az első, aki négy perc alatt futott le egy mérföldet, és teljesítette a Tour de France-t. Minden sportoló vágyik az elismerésre, illetve arra, hogy a sok-sok munka megtérüljön, Woodst pedig éppen ez vonzotta. Tetszett neki, hogy minél többet dolgozott, annál jobb és jobb eredményeket ért el. Nem sokkal később – pontosabban 2007-ben –, azonban fáradásos törés alakult ki a lábában. A túlzott edzés és a versenyzés csak súlyosbította sérülését. Kénytelen volt felhagyni a kedvenc sportágával, hiszen a sok műtét és rehabilitáció ellenére a sportoló újra és újra lesérült. Ha volt is bármilyen remény a visszatérésére, az valahogy mindig sántítással végződött. A diploma megszerzése után egy futócipőket árusító boltot vezetett, ahol gyakran „felszakadtak a sebei”. 

– emlékezett vissza. Michael Woods elmondása szerint ez egy igazi mélypont volt a pályafutása során, hiszen a pályán nemcsak egyre jobb futónak, hanem jobb embernek is tartotta magát. 

A kerékpározásban találta meg újra önmagát 

A sorozatos sérülések után Michael cross-edzés gyanánt vágott bele a kerékpározásba, habár kezdetben még nem versenyzés céljából. 

„Fiatal koromban mindig szerettem biciklizni, de csak azért, hogy kiránduljak, mivel a rehabilitáció alatt végig álló biciklin kellett ülnöm. Valójában csak ennyi volt a tapasztalatom. Vettem egy kerékpárt, nagyon katartikus volt. Idővel a futást már nem élveztem, mivel minden alkalommal lesérültem. Ezzel szemben, amikor felszálltam a kerékpárra, nagyon jól éreztem magam. Meg tudtam erőltetni magamat, és kihívásokat támasztottam magam felé úgy, hogy nem lett következménye” – idézte a versenyzőt a sportsnet. 

Michael 2011-ben, mindössze 25 évesen kezdett el kerékpározni, 2012-ben pedig a barátai bátorítására részt vett élete első biciklis versenyén. Egy évvel később profi versenyző vált belőle, 29 évesen pedig leszerződtette egy World Tour-csapat, a Cannondale. A sportoló nemcsak a futásban, de a kerékpár világában is hamar az élre tört, hiszen 2016-ban már képviselhette hazáját Rióban, az olimpián. 

„Gyerekkorom óta az olimpiára való kijutás jelentette a mindent. Amikor kijutottam a 2016-os riói játékokra, az olyan volt, mint egy álom.”

A karrierjében 2018 volt a csúcspont, miközben a magánélete szétesni látszott

Michael Woods 2018 szeptemberében fizikailag élete legjobb formájában volt. Egész évben remekül kerékpározott és csúcsformában érkezett meg a Vuelta Españára, amely a harmadik legrangosabb országúti körverseny. A kerékpárosoknak három héten keresztül nehezebbnél nehezebb szakaszokat kell teljesíteniük Spanyolországban. A 2018-as Vuelta España 17. szakasza azonban igazi kihívás volt, ugyanis a versenyzőknek 157 kilométert kellett megtenniük egy olyan útszakaszon, amely tele volt meredek emelkedőkkel és éles kanyarokkal. 

„Borzasztóan éreztem magam. Amikor megindítottam támadásomat, azt feltételeztem, hogy körülbelül 150 méter lehet hátra – olyan sűrű volt a köd és annyi szurkoló állt az út szélén, hogy nem láttam be rendesen a terepet. Ahogy felnéztem és megpillantottam az 500 méteres táblát, arra gondoltam, »ó, ember, nem tudom, hogyan fogom ezt kibírni«. Elkezdtem haldokolni. Sosem jutottam ilyen mélyre egy versenyen. A fájdalom miatt már gondolkodni se tudtam” – idézte Michael szavait a BBC. 

A szakasz utolsó pillanatai még visszagondolva is szürreálisak. Távolról hallatszik a szurkolók zaja, de a nagy köd miatt csak Michael rikító rózsaszín sisakja és sárga trikója az egyetlen, amit észre lehet venni. A versenyző a teljesítőképessége határán volt, kapkodva vette a levegőt, és már alig bírta forgatni a pedálokat. Ez volt az a pillanat, amikor Michael sportigazgatója a rádión keresztül egy mondattal átsegítette a mélyponton, majd győzelmet aratott. 

„Hallottam a sportigazgatómat, Juan Manuel Garate-et a rádióban. Juanma hihetetlen ember és elképesztő szakértelemmel rendelkezik. Pontosan tudta, hogy szeretnék valamit tenni a családomért, azonban a hajráig nem játszotta ki ezt a kártyát. Pont erre a pillanatra várt. A rádióban azt mondta nekem: »Csináld meg a családodért, Mike! Csináld meg a családodért«” – emlékezett vissza.

Michael kisbabáját a verseny előtti hónapokban vesztette el

Egy külső szemlélő vélhetően azt mondta volna, hogy mivel Michael csúcsformában van, minden feltétel adott ahhoz, hogy győzelmet arasson a szakaszon. Ennek ellenére a sportoló élete egyik legnehezebb időszakát élte, erről pedig csak a családja, illetve a közeli barátai tudtak. A verseny előtt néhány hónappal derült ki, hogy a meg nem született fia, Hunter, a terhesség 37. hetében elhunyt. 

„A feleségemmel nagyon vártuk az első gyermekünk érkezését, azonban az utolsó vizsgálat során megállapították, hogy elhunyt. Lesújtó érzés volt. Annyi izgalom és várakozás után… Ez volt a legnehezebb pillanat, amit valaha át kellett élnem. Még soha nem veszítettem el senkit, aki ennyire közel állt volna hozzám” – mesélte a sportoló, majd hozzátette, hogy éppen ezért valami különlegeset szeretett volna tenni elhuny kisfiáért.