Ebben a gyermekotthonban moshatóak a falak, a kis ágyak szorosan egymás mellett, katonásan sorakoznak, intimitásnak, személyességnek nyoma nincsen. – Forrás: Svetlana Mychkine
Bár első pillantásra úgy tűnik, a gyerekek jó helyen vannak, sokat játszanak és nevetgélnek, az első benyomás csalóka: a legtöbb kicsi magányos, szenved, hogy nem kötődhet senkihez, de az is rosszul hat rájuk, hogy nincs egy intim tér, egy izolált kis szoba, ahova egyedül visszavonulhatnának. – Fotó: Svetlana Mychkine
Sok gyerek abban a hitben él, hogy a szülei egyszer eljönnek érte, ám amint egy idegen beteszi a lábát az árvaházba, egyből a potenciális szülőt látják benne. – Fotó: Svetlana Mychkine
A fotós szerint ezekben a gyermekotthonokban az embernek olyan érzése támad, mintha megállt volna az idő. – Fotó: Svetlana Mychkine
A fotós három hónapon keresztül, négy gyermekotthonban készítette a képeit, a gyerekektől elválni nagyon nehezen tudott, néhányukkal mind a mai napig tartja a kapcsolatot. – Fotó: Svetlana Mychkine
Egy alkalommal, amikor búcsúzásra került a sor, egy kislány neki akarta ajándékozni az egyik plüssmackóját, pedig csak kettő volt neki. A fotós képtelen volt elfogadni ezt a nagy ajándékot, a kislány pedig nem értette, miért nem akarja a macit. – Fotó: Svetlana Mychkine
Fotó: Svetlana Mychkine
Fotó: Svetlana Mychkine
Fotó: Svetlana Mychkine
Fotó: Svetlana Mychkine
Fotó: Svetlana Mychkine