Így élnek a magyar medvék – Veresegyházon jártunk

Hernád Géza | 2014. Február 24.
A legtöbb maci még az igazak álmát alussza, de azért néhány bocsot és farkast ébren találtunk a Veresegyházi Medveotthonban.
A Közép-Európában egyedülállónak számító veresegyházi medveotthonban három és fél hektáron harminckét európai barna és két szíriai medvét nézhetnek meg a látogatók (nyáron előfordul, hogy egy hosszú hétvége alatt négyezer érdeklődő is megfordul itt).

 

Láthatóan fontos szempontnak tartják, hogy az itt élő állatok és a látogatók egyaránt jól érezzék magukat. Nem okoz nehézséget, ha valaki babakocsival, netán kerekes székkel szeretne ide látogatni: széles, védőkorláttal ellátott út fut körbe.

 

A szürke és fekete farkasok társaságában élő mackók már tizenöt éve élvezik a szabad életmódjukhoz viszonyítva nem túl nagy, de állatkerti méretekhez képest rendkívül tágas park vendégszeretetét. Évente 190 ezer látogató keresi fel az 1998-as alapítású, 2010-től állatkertnek minősülő medvemenedéket.

 

A legtöbb brumi ilyenkor már egy ideje téli álmát alussza.

 

Három bocsot azért ébren találni, akik némi csokiért cserébe ilyenkor is örömmel állnak a kamera elé. Ők nővérek, kétévesek, és már elkezdték összekaparni, egybegörgetni a fűcsomókat, hogy almot készítsenek belőle helyi barlangjukban, és – megkésve bár – ők is álomra hajtsák fejüket.

 

 

 

Maku, az ormányosmedve az egyetlen igazán aktív lakója a parknak, rajta nyoma sincs télnek, fagynak, álmosságnak, olyan fürgén mozog, mint egy gyík, ami nem is meglepő. Nála a február és március közötti időszak a párzás ideje volna, de mivel az itt élő ormányosmedve-közösség kirekesztette, jobb híján csak a farkasokkal táncolhat, vagy az embereket szórakoztathatja.

 

 

Szép számmal vannak itt különböző szelídségű és tónusú farkasok is, akiket simogatni is lehet. Bár vannak ellenpéldák, az emberiség legendáriuma sajnos inkább véres ragadozónak állítja be a farkast, miközben a medvét hajlamosak vagyunk egy kedves kis bundás emlősnek elképzelni. Nem árt észben tartani, hogy a valóságban ez épp fordítva igaz, csak a beteg farkas támad meg embert, és ahogy az elhíresült székely vicc zárósora szól: “A medve nem játék.”

 

A farkasok tehát köszönettel tartoznak Kiplingnek, mert ő az egyetlen a modern irodalomtörténetben, aki a Maugli-mesével megpróbálta rendbe hozni az évezredek óta hanyatló renomét…

 

Exit mobile version