A matyó három településen, Tardon, Szentivánon és Mezőkövesden számít valódi hagyománynak. A települések, miközben közös a céljuk, kicsit mindig versengenek is egymással.
Erzsi néni és Váczi Rozi a matyódesign megálmodói közé tartoznak. Rozi szülei tíz falut végigjártak, mire Tardot megtalálták és letelepedtek. A történet pont annyira romantikus, mint amennyire annak tűnik. Roziék gyerekkorának jelentős része így oda köti őket. Szerettek volna visszaadni valamit a tardiaknak, és továbbgondolva a hagyományos matyómintákat, 2011-ben született meg a vállalkozásuk. Minden ruhadarab mögött többórás munka van, és mindegyik kézzel készül.
Egy nem mindennapos kép: a tájház szomszédságában egy idősebb asszony kapál, miközben folyamatosan beszél a mobiltelefonján. Az élelem jelentős részét a tardiak maguk termelik meg a kertjükben.
Bár Roziék családja 1984-ben visszaköltözött Budapestre, a tardi házukat megtartották. A négy testvér minden tanítási szünetet a borsodi faluban töltött, így pontosan tudták, kik azok az asszonyok, akik a mai napig őrzik a matyó népművészet hagyományait, akik ismerik és használják a tradicionális motívumokat.
Erzsi néni amellett, hogy hímez, a tardi tájházat is vezeti havi 21 ezer forintért. Tardon elég alacsonyak a fizetések, ha a férj és a feleség is keres, havi 70-80 ezer forintjuk lehet.
A tardi Magyarország legidősebb tájháza. Ma is korhűen mutatja, miként éltek Tardon az emberek az 1800-as évek végén.
Hogy mi számít matyónak, annak szigorú szabályai vannak. A hagyományos mintában a piros, sárga és bordó dominál, de az újraértelmezett darabokon mindent szabad.
Erzsi néni testvére, Teri néni. Ők ketten a matyódesign alappillérei. Nehezére esik állni, de színesre hímzi a világot.
Néha megáll a munka: temetésre vagy kórházba kell menni, és az sem mindegy, mikor érik a cseresznye, hiszen azt is le kell szedni.
Teri néni kisszobájában stócokban állnak a kész és a félkész ruhák. Miközben pólókat varr, az unokáinak is elkészíti a hagyományos népviseletet.
A legtöbb nép ragaszkodik a hagyományaihoz, és szívesen használja azokat a kortárs dizájnban. Mi valahogy ezzel még mindig hadilábon állunk.
Minden évben kétszer találnak ki újabb színeket a kollekcióhoz. Bár a minta hagyományos, a színek a világtrendekhez igazodnak. Roziék igyekszenek mindent Tardon megoldani, mert abban hisznek, igazán így tudnak jó társadalmi vállalkozást működtetni.
Mára már mindegy, melyik darabot ki hímzi, az eredmény mindig megbízható. Teri néni és Erzsi néni a mérvadó, őelőttük kell “vizsgáznia” annak, aki varrni szeretne. A próbavarrás után derül ki, mennyire van a kezében a matyó.
Demeter Orsi és kislánya, Abigél. Orsit is a szerelem vitte Tardra, ő a matyódesign motorja, aki összefogja helyben a szálakat. Miközben a második babáját várja, most tanulja a hímzést.
A munkaasztal a kisházban. Orsi excel-táblázatokban vezeti, milyen ruha érkezett, mire mit kell drukkolni, mikorra kell elkészíteni, és kihez kell vinnie hímezni. Ahogy a hímzés, úgy a drukkózás, más néven a sablonálás is igazi családi feladat. Abigélnek teljesen természetes, hogy miközben az édesanyja dolgozik, ő is a műhelyben babrál. Sőt: türelmetlenül várja, hogy végre ő is hozzányúlhasson a pemzlihez.
Egy sablon a sok közül. Előbb drukkóznak, majd hímzik a mintát.
A sablonáláshoz használt festéket veszik, nem helyben készítik. Persze az sem mindegy, hol szerzik be, a lelőhelyek legalább annyira titkosak, mint a festék összetevője. Annyi biztos, hogy méhviasz és petróleum van benne. A recept több száz éves.
A tardi asszonyoknak elképesztő a munkabírásuk: ha kell, reggel hattól este hatig hímeznek, közben ebédet főznek és tyúkokat etetnek.
A matyódesign alapvetése onnan jött, hogy a piacon igenis helyük van azoknak a daraboknak, amik őrzik a hagyományokat, de közben kényelmesek és divatosak is.
Amikor Erzsi néni először meghallotta, hogy Roziék feketéből meg sötétkékből akarnak kihímeztetni egy rózsát, a szívéhez kapott. Ma már belejöttek a szokatlan színekbe, és szeretik is azokat.
A mintákat többek között Mezőkövesdről szerezték be egy olyan nénitől, aki gyakorlatilag hatvan évet hímzett végig, és szenvedélyesen gyűjtötte a mintákat. Legalább tízezer mintát adott Roziéknak, ebből a csodálatos örökségből válogatnak minden évben.
Ilyen az, amikor két generáció hímez együtt. Anikó a munka csínját édesanyjától, Zsuzsitól tanulta.
Zsuzsi nem szereti, ha sürgős munkája van, azt mondja, akkor sokat idegeskedik. Ez a kismadár fél óra alatt repült ki a kezéből.
Amikor elkezdik, sokszor még nem tudják, milyen szín lesz a következő. De ahogy kezükbe veszik a tűt, jön magától.
Anikó “civilben” virágkötő.
Teri néni és Erzsi néni édesanyja 88 éves, az egyik lányával és annak családjával él együtt. Tardon is, mint vidéken sok helyen, ha megtehetik, két-három generáció él együtt, ha hozzá tudnak a házhoz annyit toldani.
Temető a falu felett.
“A hímzés olyan, mint a zene, rá kell hangolódni” – vallja Zsuzsi.
Négy éve, amikor indultak, még hat néni hímzett. Most karácsonykor tizennyolcan dolgoztak.