Valérie azért készítette el a sorozatot, mert egy számára nagyon fontos ember is családon belüli erőszak áldozata lett.
“Egyre több emberrel találkoztam, kavarogtak bennem a történetek, és azt gondoltam, valahogyan fel kell dolgoznom, hangosan, érthetően!” – mondta a fotós.
“Azt akarom, hogy mindenkihez eljusson végre az üzenet, és megértsék, mekkora problémát jelent ez a mai világban! De tudom, hogy nem az én fotósorozatom a válasz erre a problémára.”
“A nőknek meg kell érteniük, hogy meg kell törniük a csendet!”
“Azt gondolom, azért nem történik semmi a családon belüli erőszak áldozatainak az ügyében, mert tele vagyunk előítéletekkel, csendben maradunk, és hiányzik a megfelelő támogatás…”
“De a legfontosabb, hogy az áldozatok félnek!”
“A legfontosabb, amire rájöttem a fotózás során, hogy a világ lehetne sokkal rosszabb hely, de lehet sokkal jobb is! Szinten mindenhol jelen van az erőszak, amit mi, emberek okozunk.”
A fotók egy kiállítás keretében eljutnak Olaszországba is, azonban nem múzeumba viszik őket, hanem az utcán állítják ki a képeket.