A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Amikor még versenyszerűen sportoltam, merőben más volt az életem. A rendszeres edzés, a kézilabdapályán megélt küzdelmek kihatottak a magánéletemre és a tanulmányaimra is: minden kerek volt és egész. Akkor még eszembe sem jutott azon gondolkodni, hogy milyen a testem – pontosabban milyennek kellene lennie. A sportpályafutásom végével aztán minden megváltozott: gyakran elfelejtem, milyen az, amikor meg kell küzdenem a napi gólokért, az adrenalin csak ritkán borítja el az agyam, és önmagamból totálisan kifordulva már rég ordítottam könnyesre magam. De a legrosszabb, hogy egyre nyomasztóbban hat rám, hogy bármerre is lépek, mindenütt testi fogyatékosságaimra figyelmeztetnek: nem elég barna a bőröm, nem elég dús a szempillám, nem elég illatos a hónom alja, de a hajam sem omlik megfelelően. Visszasírom az élsportot, mert erőt, méltóságot és önbizalmat adott. Ez jutott eszembe, amikor a legismertebb amerikai sportmagazin, az ESPN "Bodies we want" című fotósorozata szembejött velem. A képeken tökéletes és kevésbé tökéletes amerikai sportolók pózolnak, akikről sugárzik: jól vannak tulajdon testükben.