A néhány ma is dolgozó szemfelszedő igazi ritkaság a városban. Éva a Centrum Áruház első emeletén, a zokni- és a nadrágosztály közötti nyitott térben kezdte az ipart ’79-ben. Akkoriban még sokkal nagyobb volt a konkurencia, ma viszont alig tud szünetet tartani, annyi a megrendelés.
Főleg drágább, gyógyharisnyákat visznek hozzá férfiak és nők vegyesen, de vállal pólójavítást is.
Legfurább törzsvásárlója Zsanett, a táncosnő, aki hol férfiként, hol nőként keresi fel Évát, de mindig harisnyákkal a kezében jelenik meg.
A Király utcai lámpaernyő-készítő bolt és műhely ’85 óta működik ezen a helyszínen. Eta sokáig a Vegyépszernél dolgozott könyvelőként, még ma is űzi ezt a szakmát. A lámpaernyő-készítést akkor tanulta ki, mikor meghalt a férje egyik közeli, lámpaernyő-készítő barátja, és a házaspár elkezdett besegíteni az egyedül maradt özvegynek, hogy az fenn tudja tartani magát. Nevük minőségi termékeik miatt ismert volt a városban, Eta szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, amikor Gobbi Hilda volt rendszeres megrendelőjük.
A Haris közben működő kesztyűgyártó és forgalmazó bolt ’69. szeptember 1-én költözött át a szülők által ’46-ban alapított üzletből, a Váci utca 10. szám alól. Ágnes 25 éve dolgozik itt, bár eredeti szakmája egyáltalán nem a kesztyűkészítés; a nyomdaiparban dolgozott képzési szakemberként. Lánya születése után, a gyes ideje alatt tanulta ki szakmát, és vette át a boltot édesapja halála után.
Megrendelői még ma is főleg színházak, de náluk készíttetett kesztyűt Jókai Anna vagy Karsai Elek is.
Nemrégiben Kulka János rendelt magának autós kesztyűt.
1880-ban Gallwitz Lipót alapította Pest első esztergályosműhelyét a Koronaherceg, ma Petőfi Sándor utcában. Ő még lábbal hajtós faesztergapadon készítette a pipákat és művészeti tárgyakat.
Ezt követően alapították fiai a Gallwitz Testvérek céget a Párisi utca 9. szám alatt. Fióküzletük a Kígyó utca 4.-ben, műhelyük a Városház utcában működött. A fiúk megjelenésével a profil kibővült, a pipakészítés mellett elkezdtek saját készítésű, polgári tárgyakat gyártani.
Az államosítás elvitte a boltokat, a család egy lakásban tudta csak folytatni az ipart. Hozzájuk kötődik a mahjong népszerűsítése Magyarországon, a 20-as években kezdték a játék gyártását, amit az általuk lefordított szabályzat szerint játszottak a (margit)szigeti mahjongklubban.
Gyula 1966. december 16-a óta dolgozik a szakmában. Sokáig a GELKA alkalmazta tévészerelőként, majd ’86-ban nyitotta meg saját boltját a Fő utcában. Akkoriban gond nélkül el tudta tartani a családját. Ma egyetemista lányai miatt tartja fenn az üzletet, elmondása szerint ha tehetné, bezárna, bár sokan viszik hozzá elromlott készülékeiket.
Pénzt viszont egyre kevesebben hagynak ott, az alkatrészek annyira drágák, hogy a műhelybe lassan belépni sem lehet, annyi az otthagyott rádió, tv, videomagnó.
Kerényi János – cipőkellék
Az Akácfa utcai cipészkellékbolt egy igazi kincsesbánya! Pertlik, sámfák, lyukasztók, tágítók, ragasztók és minden, ami a cipőjavításhoz szükséges, megtalálható itt. A cipészkellékek forgalmazását János nagyszülei kezdték 1936-ban a Kis diófa utcában, majd ’55-ben költöztek át a mai helyre. A 7. kerület hagyományosan a kisiparosok kerülete volt, János elmondása szerint ekkoriban a körúton minden második kapualjban cipőjavító üzlet működött. Miután megszűnt Újpesten a képzés, lassan kezdtek kihalni a megrendelők, így neki is egyre nehezebb fenntartani a boltot. Hiába kezdett el cipőket is forgalmazni, az olcsó tömegárukkal nem tud versenyezi.
Máthé Gergely Zoltán cipész
Elszakadt a cipő pántja? Levált a sarka? Vagy elkopott a talpa? Ne dobja ki! Bár egyre kevesebb szakképzett cipőjavítót találni a városban, azért akad még néhány. A Lázár utcai aprócska cipészműhelyt a Máté házaspár alapította 1957-ben.
Fiuk, Zoltán a ’80-as években kezdett itt dolgozni, apja halála után ő vette át az üzletet. Az édesanyja 85 éves kora ellenére még ma is lejár a boltba, apróbb javításokat végez naponta pár órában. Öccse szintén cipésznek tanult, sokáig űzte ezt a szakmát, de az egyre kevesebb munka miatt ma kereskedőként dolgozik.