A Kecskeméti Inkubátorház előtt vagyunk, a Pécsi Tudományegyetem kihelyezett, kulturális mediáció kurzusán. Ide jött ma Ernő bácsi is, mivel ma képzési nap van.
Végzettségét tekintve fizika-matematika-filozófia-logika szakos tanár, de hallgatott gerontoszociológiát, gerontopszichológiát és szociológiát is, szaktanfolyamait pedig felsorolni is képtelenség, olyan hosszú lenne a lista. Legjobban az idősek társadalmi helyzete érdekli. “Nem titkolt vágyam, hogy a mostani képzés után készítsek egy reprezentatív felmérést az idősek kulturális szokásairól, motivációiról – mondja. – Egy év biztosan rá fog menni, szerintem az irányítás és a kérdőív összeállítása is az én feladatom lesz.”
Az órára Ernő bácsi érkezik elsőként.
Ki más is huppanna fel az asztalra, mint a rangidős? “A két tanévet egy tanév alatt végezzük el, ez félévente pontosan hét gyakorlati jegyet, 15 kollokviumot és rengeteg órát jelent. Négyen vagyunk, mindenki nagyon elszánt. A tanárok előbb kipurcannak, mint mi!” – meséli Ernő bácsi, közben nevet még a szeme is.
Eszter érkezik, az egyik évfolyamtárs. Az eredetileg magyar-orosz szakos tanárnő kedvesen közli, hogy saját készítésű pogácsát hozott, amit majd a konyhában lehet megkóstolni.
Zoltán a másik hallgató a csoportban, a tanárnőnek segít beüzemelni a laptopját.
Dr. Husz Mária a PTE egyetemi docense. Pécsen is lakik, onnan jött ma ide órát tartani. Hogyan fog kinézni majd a vizsga? “Kapnak a hallgatók egy tematikát, felkészülnek, a vizsgán pedig majd húznak egy tételt, és referálnak belőle. Pont úgy, mint a nappali tagozaton” – magyarázza magától értetődő természetességgel.
Kezdődik az óra, melynek témája az örökségturizmus a késő modern társadalomban. Szóba kerül a múzeumok látogatottsága. Ernő bácsi 2008-as kutatási adatokat idéz.
“Miért egyforma vajon az összes gótikus templom Európában?” “Jó termék-e a vallásturizmus?” Az egész óra olyan, mint egy mese, mint egy utazás.
“Addig jó, amíg az ember előre néz. Ha már csak a múltnak él, jobb, ha eltemeti magát. Panaszkodni pedig az SZTK-ban kell!”
“Ennek az egésznek az a titka, hogy nem szabad abbahagyni. Mindig kell valamit csinálni, nem?”
“Megszoktam, hogy tanulok, olvasok, hisz korábban tanár voltam, ott pedig ez evidens. Most, hogy újra diák lettem, naponta átlagosan négy órát töltök a számítógép előtt, erre jön még rá a könyvek, jegyzetek olvasása.”
Legfeljebb fél óra jut ebédre, nem nagyon van idő kiszaladni. “A feleségem örül, hogy itt vagyok, pedig most megnőttek a terhek rajta is. Természetesen egy kicsit aggódik is. Pedig engem nem kell félteni!”
Ebéd- és kávészünet a konyhában. Sok minden szóba kerül köztünk.”A médiára egy dolog miatt haragszom, ez pedig az age-izmus” – mondja Ernő bácsi.
Adri, a másik csoporttárs. A nagypapája és Ernő bácsi osztálytársak voltak az általános iskolában. “Sok mindenre gondoltam, amikor idejöttem, de arra nem, hogy a nagypapám volt osztálytársával fogok egy csoportba járni” – meséli Adri kuncogva.
“Én pusztán azért iratkoztam be az egyetemre, mert érdekelt a kurzus témája. A lelkesedéssel korábban sem volt baj, de nem volt elég időm. A gyerekeim is biztattak. Mindenképp érdemes volt belekezdeni, akkor is, ha túl nagy kifutása már nem lesz a dolognak” – mondja, de szomorúságnak nyoma sincs a hangjában.
Folytatódik az óra, szóba kerülnek a vizsgakövetelmények, a beadandók, a lehetséges szakdolgozati témák. Épp úgy, mint bármely más egyetemi szemináriumon.
“Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért!” – ki is mondta? “Vörösmarty” – vágja rá Ernő bácsi és Eszter egyszerre.
Ernő bácsi lánya festőművész. “Sokat segít. Nemrég kellett írni egy dolgozatot. Egy műtárgy életútja a műteremtől a kiállításig címet adtam neki. A lányomnak ebben rengeteg tapasztalata van, részletesen elmondta, hogy hogyan történik mindez, én pedig leírtam.”
Elmúlt 17 óra, vége van a napnak. Ernő bácsi indul haza.
“Vizsgaidőszak?” – kérdezzük. “Nem különösebben aggódom miatta. Amiért jöttem, meghallgattam, elolvastam. Mi múlik rajta?” – mondja, majd lazán megvonja a vállát, közben látom, hogy megint nevet a szeme. Pont úgy, mint ezelőtt sok órával, korán reggel.
Idősek és vagányak
- Mese a lányról, aki örök hűséget fogadott a sakknak
- Bajuszos angyal cirkál Újlipótváros “Rolls-Royce-ával”