Az apafigurát testvérpárok bevonásával, a gyerekek szemszögéből vizsgálom meg: ki hogyan látta, élte meg az apai mintát? Azért választottam testvérpárokat, mert bár a testvérek együtt nőttek fel, ha vannak is hasonlóságok a tapasztalataikban, különböző személyiségekként, másképp élhették meg a történteket, és így több arca is megmutatható, megismerhető az apafigurának.
Olyan személyeket kértem fel a részvételre, akiknek meghatározó szerepük van az életemben, családtagként, illetve szűk környezetemhez tartoznak. Előfeltevésem az volt, hogy saját és családtagjaim, valamint barátaim emlékeiben utazva, apaképeiket megjelenítve, jobban megismerhetem és megérthetem őket, illetve önmagamat is: milyen minták alapján nevelkedtek, ezekből mit vettek át, mit nem, és mit adtak át nekem?
A testvérpárok egyes tagjaival külön-külön beszélgettem az emlékeikről, élményeikről, érzéseikről. A saját történeteiket szerettem volna hallani, nem pedig a közös élményeiket. Így sokkal árnyaltabb képet kaphattam az apjukról. Az interjúk hossza személyenként változott, nem mindenki beszélt szívesen, volt aki – állítása szerint – az apjával kapcsolatos élményeinek többségét törölte is az emlékezetéből.
Rákérdeztem az apák szokásaira, tárgyi környezetére is. Majd mindezek alapján választottam ki a csendéletekhez szükséges tárgyakat. Ha lehetséges volt, az apák saját tulajdonait használtam, illetve az eredetieket helyettesítő kellékek beszerzésére is sor került.
Szerettem volna a beállításokat az apák lakóhelyén létrehozni és fotózni. Erre azonban csak egy esetben volt lehetőségem, a többi alkalommal igyekeztem az apához köthető, illetve hasonló helyszínt keresni. Az építményeket, többször is újra konstruáltam, sokszor kellett változtatnom az egyes képelemeken. A tárgyak kiválasztásánál azonban nehezebb feladat volt az együttessé rendezésük. Alapvető fontosságú volt, hogy ezek milyen viszonyba kerüljenek egymással, összeérjenek-e, kapcsolódjanak-e egymáshoz, illetve hogy az egymástól való távolságuknak is jelentése legyen.