A nyolcadik kerület egyik eldugott utcájában sétálva ez a két kis rés vezetett el engem az egyik legrégebben működő közösségi kertbe.
A bejárati kapu rajzaiból a gyanútlan járókelő megsejtheti, hogy a színfalak mögött paradicsomi állapotok várják.
Az utca egyik oldalán többemeletes házak, a másikon pedig friss zöldségek nőnek ki a földből.
Ritka látványt nyújtanak a napraforgók, melyek egyidősek a mögöttük magasodó monstrummal.
A kertnek saját fészere van, melyben a bérlők biztonságban tárolhatják a városi kertészkedéshez szükséges szerszámaikat. Az üzenőfalon bográcsos összejövetelt hirdetnek a közösség tagjai.
Mónika, kezében gyomokkal arról mesél, hogy a kert tagjai nem csupán saját földjüket művelni járnak ide, hanem rendszeresek az esti programok, találkozók. Ő maga, kislányával szokott lejönni, és büszkén újságolja, hogy Lili már kétéves korában meg tudta különböztetni egymástól a zöldségféléket.
Este hat körül jönnek le, olyankor nem már nem túl forróak a nap sugarai, lehet locsolni. Mivel Móni mindig is a városban élt, nem volt kitől eltanulnia a kertészkedés rejtelmeit. Négy éve műveli saját kis területét a város szívében, minden évben új dolgokat tanul meg tapasztalatai alapján.
Laci, a büszke paradicsomtulajdonos arról mesél, hogy ő vidéken született, de a városban nőtt fel. Fontosak számára a vidéki élet értékei, a föld és a munka a természetben. Ő tízéves fiával jár ide, szeretné neki is megmutatni, hogyan nőnek ki a földből a dolgok.
A kertben sétálgatva gyönyörű virágokat és rejtett átnyékos lugasokat találok. Pihenésre hívogatnak.
Miközben a szülők a különböző kerti munkákat végzik, a gyerekek titokban paradicsomokat kóstolgatnak, innen-onnan.
Flóra nemcsak a zöldségei miatt jár ide, iskola után itt szokott olvasni. Humán ökológiát tanul, és csoporttársaival összefogva béreltek itt területet. Izgatottan árulta el nekem, hogy a jövőben már nemcsak olvasni és kertészkedni szeretne itt, hanem reggelizni is. Számára fontos az a nyugalom, amit megkaphat itt, a növények és a virágok között.
Anikót kapálás közben kaptam lencsevégre. Mosolyogva meséli, hogy ő “panelgyerek”, mindig is városban élt. A kertészkedés számára teljesen új, és nagyon élvezi, ahogyan a magból először palánta, majd dús növény és végül vacsora lesz. Elneveti magát, és bevallja, hogy a cukkini sosem sikerült még. “Tőlem egy méterre a másik kertben hatalmasra nő, nálam pedig évről évre elszárad.”
A paradicsomjára azonban nagyon büszke, kedvence a koktélparadicsom, még egyik évben sem hagyta cserben.
Alexandra épp vizet vesz az esti locsoláshoz. Ő négy éve jár le a betonrengeteg közepére kertészkedni, és mivel fontos beosztásban dolgozik egy cégnél, számára elengedhetetlen a nyugalom. “A kert kikapcsol.”
A közösségnek saját bérelt területein kívül van egy közös fűszerkertje. Ennek megmunkálásában mindannyian részt vesznek, az eredmény is közös. Petrezselyem, rozmaring, kapor és bazsalikom, mind ennek a kis közösségnek az életét fűszerezik.
Vannak az úgynevezett “tevő-vevő” napok, amikor összegyűlnek a kertészek, és rendbe teszik a területet.
Bútort építenek raklapokból, fákat festenek, és előkészítik a terepet a következő kellemes közös bográcsozáshoz.