Magyar nagymamák, akik csont nélkül betalálnak a kosárba

Révai Sára | Fotózta: Révai Sára | 2016. Január 14.
"Amikor a lányom kisiskolás volt, rendeztek egy kosárlabdaversenyt az iskolájukban. Palánkra kellett dobni, nagy volt a sor, én álltam a legvégén. Mikor sorra kerültem, csont nélkül bedobtam a labdát, mire a lányom felém fordult, és arra kért, hogy folytassam a kosárlabdát. Ekkor határoztam el, hogy összehívom a régi csapatot." A senior magyar kosárlabdacsapat barátságos mérkőzésén jártam.

Olyan nyugdíjas nőkkel találkoztam, akiknek a sportolás mindennapos tevékenység, anélkül nem is
tudnák elképzelni életüket.

Ez a bájos, magukat turbó csigáknak nevező női csapat hazánk senior kosárlabdacsapata.

 

Az öltözőben Éva, a csapat kapitánya lelkesíti társait a mai mérkőzésre. Ma csak egy tét nélküli meccset játszanak náluk jóval fiatalabbakkal, ezzel is edzve magukat a 2017-es senior világversenyre, melyet Új-Zélandon rendeznek meg.

 

Az öltözőben jó a hangulat. Kati nevetve meséli, hogy a sport mellett ők már majdnem mindannyian nagymamai teendőket látnak el, van közöttük olyan is, akinek most született meg az ötödik unokája.

 

Kati azt is elmesélte, hogy ők mind fiatalon kezdték ezt a sportágat, tízéves koruk óta ismerik egymást. Harminc fölött azonban mindenki anyuka lett, és abbahagyta a kosárlabdát. “Amikor a lányom kisiskolás volt, rendeztek egy kosárlabdaversenyt az iskolájukban. Palánkra kellett dobni, nagy volt a sor, én álltam a legvégén. Mikor sorra kerültem, csont nélkül bedobtam a labdát, mire a lányom felém fordult, és arra kért, hogy folytassam a kosárlabdát. Ekkor határoztam el, hogy összehívom a régi csapatot.”

 

A résztvevők nagyon lelkesek, örülnek a közös mozgásnak és megújuló barátságuknak.

 

A palánknál Lenke dobása indítja a mai meccset. Ő 328-szoros magyar válogatott, az ő dobásától méltán retteg mindenki.

 

Ica is formába van, fiatalokat meghazudtoló módon dobja be a labdát, sorra.

 

Éva a pálya széléről drukkol nyugdíjas csapatának.

 

Közben előkerül egy pár érem, melyek az elmúlt évek eredményeiről árulkodnak.

 

A mérkőzés szünetében sem pihennek a veterán sportolók. A honlapra készítenek felvételeket, melyek célja, hogy támogatást gyűjtsenek a 2017-es világversenyre. Pénz híján sajnos nem tud kiutazni a lelkes csapat Új Zélandra.

 

Zsuzsi, miközben kifújja magát, arról mesél, hogy a heti két edzés mellett ők rendszeresen összejárnak, olyankor sütnek, főznek, és az unokákról mesélnek egymásnak, miközben nagyokat nevetnek.

 

A meccs második felében még jobban belehúznak. 

 

“Fáradékonyabbak vagyunk, a futás már mindenkinek nehezebben megy, meccs végére lihegünk rendesen.”

 

A mérkőzés végén már ülve pózol a fáradt női csapat, azon viccelődnek, hogy innen már nem állnak fel többet.

Még több cikk idős sportolókról az NLCafén:

Exit mobile version