Etnocirkusz: megtanulnak hinni magukban

Révai Sára | Fotózta: Révai Sára | 2016. Február 22.
Az etnocirkusz nem csupán egy fiatalokból álló lelkes csapat, akik cirkuszi mutatványokkal kápráztatják a közönséget, hanem egy olyan kezdeményezés, mely lehetőséget ad nehezebb sorsú gyerekeknek, hogy megtanulják a zsonglőrködést, az egyensúlyozást, az akrobatika és más cirkuszi műfajok csínját-bínját.

A cirkusz két és fél éve működik, egy francia cserelehetőséggel indult minden. Szabó Márton, a társulat megálmodója hobbizsonglőrként verbuválta össze ezt a csapatot, amikor külföldön éppen adódott egy lehetőség, ahol bemutatkozhattak magyar tehetségek. Marci kivitt itthonról néhány fiatalt, akik azonnal beleszerettek a műfajba. Azóta a csapat bővül, a srácok pedig egyre ügyesebbek.

A próbákat egy külvárosi lakótelep játszóterének faházában tartják, ahol hónapok óta lelkes munkával készülnek egy közelgő fellépésre.

 

A nagyrészt roma fiatalokból álló csapat tagjai egytől egyig tinédzserek, tele tomboló energiával, melyet az ajtók mögött igyekeznek hasznos és érdekes tevékenységekkel levezetni.

 

Szabó Marci külföldi cserediákokkal együtt irányítja a főpróbán a fiúkat.

 

A fiúk a Kaj zhas nevet adták maguknak, ami magyarul annyit jelent, hogy merre mész. Sokat elárul a nevük, hiszen az ő életükben ez a lehetőség nem mindennapi, jó néhányan ezáltal találtak életcélt maguknak.

 

Sokan közülük iskolába sem járnak, mert szüleiknek segítenek a munkában, ezért az ő életükben különösen fontos a cirkusz. Marci többeknél személyesen is járt, ismeri a hátterüket, szinte családtagként fogja össze őket. “Megtanulnak hinni magukban, hogy ők is el tudnak érni célokat.”

 

A közös munkánál alapvető, hogy számíthatnak a másik ember segítségére, ha ezt is megtanulják itt, az utcán már nagyobb lesz az önbizalmuk, kevésbé lesznek elveszettek. Olyan értékek ezek, melyeket enélkül talán sose tudnák elsajátítani.

 

Hetente egyszer próbálnak, ilyenkor azonban több órát is erős koncentrációval töltenek. Ez szellemileg és fizikailag is nagyon megterhelő, de éppen ez az, ami feledteti a nehézségeiket, és levezeti az energiájukat.

 

Van, aki a labdákkal ügyesebb, vannak, akik virtuóz módon szaltóznak a levegőben előre és hátra, de akad köztük olyan is, aki inkább a színjátékban bizonyul tehetségesnek. Marci igyekszik úgy megálmodni egy-egy műsort, hogy az a fiúk számára életszagú legyen. Az egyik jelenetben például kiverik egymás kezéből a telefont, de az incselkedés nem verekedésbe torkollik, hanem egy labdapárbajba.

 

Edzés közben hirtelen az egész csapat kiszaladt, mint utóbb kiderült, haverok várták őket a játszótér előtt. Nehéz volt visszakönyörögni őket a terembe, de végül sikerült, és folytatódott a próba.

 

Már csak néhány mutatványt kellett begyakorolni a holnapi előadáshoz. Andris egy pillanat alatt Tamás nyakába penderült, majd nevetve visszaugrott a földre. Mindezt zsigerből, erőlködés nélkül.

 

Az óra végén összekapaszkodik a csapat örülnek a közös eredménynek, és annak, hogy mindennap egyre többet tudnak.

 

A cirkusz falain kívül várja őket az élet, ahol végül önmaguk döntenek majd sorsukról.

 

Fotó: A cirkusz mindenkié Facebook-oldala

 

Fotó: A cirkusz mindenkié Facebook-oldala

 

Fotó: A cirkusz mindenkié Facebook-oldala

 

Fotó: A cirkusz mindenkié Facebook-oldala

 

Fotó: A cirkusz mindenkié Facebook-oldala

 

Fotó: A cirkusz mindenkié Facebook-oldala

 

A társulat Párizsban (Fotó: A cirkusz mindenkié Facebook-oldala)

 

A társulat Párizsban Fotó: A cirkusz mindenkié Facebook-oldala

 

Fotó: A cirkusz mindenkié Facebook-oldala

Még több cirkuszi riport az NLCafén:

Exit mobile version