“A legjobban felszolgálni szeretek” – a magyar mozi, ahol fogyatékkal élők dolgoznak

Révai Sára | Fotózta: Révai Sára | 2016. Március 24.
Fogyatékkal élni nem azt jelenti, hogy el vagy zárva minden lehetőségtől és a saját betegséged mögé bújva otthon kuksolsz egy életen át, kiközösítve, elszeparálva. Bizonyos betegségek mellett igenis lehet teljes életet élni, tanulni és munkába állni, csakúgy, mint bárki másnak.

Nemrégen nagy örömmel mutattam be egy olyan helyet, ahol autista fiúk készítik a finomabbnál finomabb csokoládékat. Most pedig a megújult belvárosi Vörösmarty moziban jártam, ahol értelmi fogyatékos dolgozókkal találkoztam.

Az ajtóban Gergő várja a vendégeket, udvariassága zavarba ejtő. Gergő értelmi fogyatékos, ám találkozásunkkor én ebből mit sem vettem észre.

 

Otthonosan mozog az új munkahelyén, pulton innen és pulton túl. Ezelőtt egy multinál volt segédmunkás, ott sokszor napi tizenkét órát is dolgozott. A moziban neki van a leghosszabb munkaideje, míg a többiek négy órát vannak bent, ő nyolcat.

 

Szeretek dolgozni, a legjobban felszolgálni szeretek, olyankor az emberek mosolyognak rám, és nekem az nagyon jólesik.”

 

Gergő nagyon kommunikatív, üres idejében eszmét cserél vendégeivel.

 

Az itt dolgozó fogyatékkal élő fiatalok a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítványnak köszönhetik munkahelyüket, mely az ő megsegítésükre jött létre.

 

A plafonon kalitkákba zárt plüssmacik szemlélődnek. Az alapítvány részére hírességek adományozzák oda régi kedvenc plüsseiket, melyeket időnként elárvereznek. A befolyó összeg pedig a fogyatékosok segítségét szolgálja.

 

Imre Down-szindrómás, élete mégsem hasonlítható sok más sorstársáéhoz. A moziban két hete dolgozik, de előtte sem volt rest. Az állatkertben kertészkedett, és segített az állatok körül takarítani.

 

Illés Irén a fiúk mentora. Most éppen Imit szólította el a törölgetés mellől, mert könyvek érkeztek, melyeket sürgősen ki kell pakolni.

 

Bár nehezükre esik váltani, Irén nagyon kedves velük és rugalmasságra tanítja őket. Imi az előbb még törölgetett, most könyveket pakol.

 

Imre például teljesen el tud veszni mosogatás közben. A víz lenyűgözi, és olyankor egy-egy poharat hosszú percekig sikál. Az eredmény ugyan gyönyörű, de azért figyelnem kell, hogy ilyenkor kizökkentsem őket.”

 

István nagyothalló, ám a konyhában nagyot is alakít. Eredeti szakmája cukrász, itt azonban szendvicseket készít, különös műgonddal.

 

Az elkészült étel olyan, mint egy műalkotás, a salátát és egyéb hozzávalókat egyesével hajtogatta bele.

 

Ha elkészült minden rendeléssel, a konyha előtt várja a felhívást újabb táncra, vagyis inkább egy szendvicsköltemény készítésére.

 

Kissé szomorúan távoztam a helyről, a fiúk nagyon kedvesek voltak, és igazi színfoltot jelentenek a helynek. Bár a fogyatékkal élő emberek némely dologból kevesebbet tudnak, mint egészséges társaik, de abban biztos vagyok, hogy mi is sokat tanulhatnánk tőlük, például emberségből. Gergő távozásomkor is kikísért és hosszan nézett utánam.

Így dolgoznak fogyatékkal élők Magyarországon: 

Exit mobile version