“31 évnyi tanítás alatt egy olyan tanuló volt, aki később egyetemre ment”

Révai Sára | Fotózta: Révai Sára | 2016. Március 25.
Nemesdéd egy eldugott kisközség Somogy megyében. Sűrű erdők és gyönyörű halastavak veszik körül ezt a nyolcszáz főt számláló, igencsak szegény települést. Munkalehetőség sem itt, sem a környező falvakban nem jellemző, az itt élő nagyrészt roma származású emberek súlyos megélhetési gondokkal néznek szembe nap mint nap.
Hála azonban a helyi kis iskolának, az itt élő gyermekek lehetőséget kapnak a tanulásra, egy szebb jövő megvalósítása érdekében. A Véssey Mihály Általános Iskola tagiskolájában 28 gyerek tanul, két osztályra bontva, három tanár segítségével.

 

A gyerekek és Simonné Tüttő Margit, az iskola igazgatója már a kertben vártak engem. Nagy esemény nekik a mai, a kamera előtt most a figyelem középpontjában érezhették magukat.

 

Margit egy személyben igazgató, tanár és mindeközben ennek a sok sok lelkes, ám nehéz sorsú gyereknek a második édesanyja. Az iskolában nemcsak tudást, de szeretetet is kapnak a kicsik, ezt sokan nélkülözik otthon.

 

Az iskola három terméből az egyikben éppen korrepetálás folyik.

 

A gyerekek közül szinte mindenki súlyos tanulási zavarokkal küzd. Otthonról semmit sem hoznak, a szülők nagyon keveset foglalkoznak velük. Az igazgató azt is elmesélte, hogy ő már ezeknek a piciknek a szüleit is tanította. 31 évnyi tanítás alatt egy olyan tanuló volt, aki később egyetemre ment és szakmája lett.

 

A gyerekek mindezek ellenére szorgalmasak és szeretnek tanulni.

 

Margit a szorzótáblát veszi át éppen velük, a gyerekek egyszerre skandálják az egyszeregyet.

 

A szünetben a kis nebulók nem szélednek szét, Margit szoknyája körül legyeskednek.

 

Az iskola igazgatónője büszkén mutogatja a Facebook-oldalukon lévő fotókat. Jó pár pályázaton részt vettek, és ezeknek köszönhetően például sportfelszereléseket kaptak a gyerekek.

 

Az iskola napon együtt sütnek-főznek, az itt látható finomságokat a gyerekek készítették.

 

Pályázatokon nyerték a számítógépeket is, huszonnyolc gyerekre négy darabot.

 

A gyerekeket Margit minden évben felkészíti a költészet világnapjára, ilyenkor roma költők verseit adják elő. “Nagyon fontosak a piciknek ezek az események, mert a megmérettetés által egy kis önbizalomra tesznek szert.”

 

Az iskola igazgatója nem szeret panaszkodni, igyekszik mindig a dolgok jó oldalát nézni. Az iskolának nincs sok pénze, télen egy kis kazánnal fűtenek és sokszor a takarításhoz szükséges eszközöket saját zsebből fizeti ki.

 

A mellékhelyiségekből is látszik, hogy micsoda szegénység uralkodik itt, Margit legnagyobb igyekezete ellenére.

 

Azonban a pénznél sokkal fontosabb a szeretet, és ezt ebben a csöpp kis iskolában minden gyerek megkapja, napról napra.

 

Exit mobile version